Véget nem érő történet

Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak

402/1. A selyemkalapos úr — Új árnyak a hálókocsin

A kerekek ütemes kattogása újra felverte a folyosó csendjét, miközben Savigny lámpáinak fénye lassan elenyészett a sötétségben. Laurent, a kalauz, megkönnyebbült sóhajjal törölgette a homlokát, s odalépett Monsieur Vaneau mellé.
– Remélem, Monsieur, a következő megállóig legalább egy csésze teát megihathat szünet nélkül – jegyezte meg a kalauz. – Bár az új utas máris aggasztóan szófukar.
– A hallgatás néha a legkifinomultabb udvariasság, Laurent – felelte Vaneau száraz eleganciával, miközben elsimította zakója hajtókáját. – Kivéve persze, ha az ember a kabátja belső zsebében egy apró, csikorgó szerkezetet rejteget.
A selyemkalapos úr eközben a 3-as fülke ajtójában állt meg. Nem nyúlt a kilincshez, csupán állt mereven, s tekintete a faliórára szegeződött. A selyemsálas fiatal hölgy óvatosan kikerülte őt a keskeny folyosón, de az új utas még csak rás sem pillantott.
– Elnézést, uram – lépett hozzá Laurent udvarias határozottsággal –, megkérhetem a jegyére?
A férfi lassan fordította feléjük a fejét. Kalapja mély árnyékot vetett az arcára.
– A jegyem? – kérdezte halk, rekedtes hangon. – Azt hiszem, a jegyem a poggyászkocsiban maradt. Vagy a teáskannában.
Vaneau szemöldöke alig észrevehetően megemelkedett.
– Egy teáskanna mindig tartogat meglepetéseket – jegyezte meg halkan a nyugalmazott detektív –, de ritkán ad ki fémes kattanást minden harmadik lépésnél.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • a-sotet-kopenyes-utas
  • laurent-kalauz
  • monsieur-emile-vaneau

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.