401/5. A courcelles-i szinkron — Kettős leleplezés

– Courcelles? – kérdezte Laurent kalauz, miközben homlokát törölgette. – A rendőrség már várja a szerelvényt?
– Magától értetődik – bólintott Émile Vaneau, majd kíméletes mozdulattal becsukta a zsebórát. – És korántsem a vasút biztonságának veszélyeztetése miatt. Önök ketten nem bombarobbantásra készültek, hanem a saint-mireux-i óragyár szabadalmaztatott kettős járatú szinkronidőzítőjét csempészték ki a gyárból.
A szürke kalapos férfi zavartan megköszörülte a torkát, míg a bádogdobozos hölgy bosszúsan a mennyezetre emelte a tekintetét.
– Honnan tudja...? – dadogta a férfi.
– A bádoghengerben lévő fémgolyók csupán ellensúlyként szolgáltak – magyarázta Vaneau halálos nyugalommal. – A hegedűtokba épített szerkezet nem robban, csupán finom akusztikai frekvenciát bocsát ki. A szétpattant viaszpecsét nem kémiai szivárgásra utalt, hanem a gyári titoktartási zár megkerülésére. Önök ketten egymástól független csempésznek hitték magukat, miközben a megbízójuk mindkettőjüket átverte, hogy...
Amikor Vaneau kimondaná a megbízó nevét, a vonat hirtelen nagyot fékezett. Poharak csörrentek a szomszéd fülkében, a kerekek szikrázó sikollyal lassítottak. A szerelvény lassan begördült Courcelles állomás fénylő lámpái alá.
Az ajtó szinte azonnal kitárult. A peronról két helyi nyomozó lépett be. A vezetőjük a szürke kalapos utasra mutatott:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, az ipari szabadalmak kijátszásának ügyében!
– ...hogy egymást fedezve juttassák át a prototípust a határon – fejezte be Vaneau a mondatát higgadtan.
A letartóztatottakat elvezették. A fülkében visszatért a csend, s a szerelvény lassan kigördült az állomásról. Laurent kalauz megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor egy új utas lépett a kocsiba: egy magas, sötét köpenyes úr, aki egy feltűnően nehéz, lelakatolt sárgaréz kalitkát szorongatott. Vaneau halvány mosollyal igazított egyet a zakóján, és csendben figyelte az új jövevényt.