400/9. A mandulaszagú pára — Megálló Belcastelben

A magas, hallgatag úriember igyekezett gyors léptekkel átvágni a hálókocsi folyosóján, ám a bronzpántos táskájából szivárgó halvány pára elárulta. Laurent kalauz idegesen igazgatta meg a sapkáját, és gyanakodva szimatolt a levegőbe.
– Érzi ezt a furcsa, keserűmandula-illatot, Monsieur Vaneau? – suttogta a kalauz. – Csak nem egy eltévedt cukrász szállt fel Saint-Mireux-ben?
Émile Vaneau előveszi régi ezüst zsebóráját. Kinyitja. Egy pillanatig nézi, majd halk kattanással bezárja.
– Pontosan hat perc múlva Belcastel állomásra érkezünk – mondta nyugodtan. – És a cukrászathoz ennek semmi köze, Laurent.
Vaneau a hallgatag úriember elé lépett, aki riadtan megtorpant a szűk átjáróban.
– A Saint-Mireux-ben elfogott futárok csak a figyelmet terelték el – magyarázta Vaneau. – A sárgaréz reszelék és a mechanikus kanári csupán látványos elterelés volt. Maga a valódi szervező, aki a mintát ebben a légmentesen zárt, cianidos oldószerektől párás táskában próbálta kijuttatni.
– Ez... képtelenség! – sziszegte szaggatottan a hallgatag úriember, szorosabban magához ölelve a poggyászt. – Nincs joga vádaskodni!
– A tények ritkán kérnek engedélyt – felelte Vaneau elegánsan. – A rézreszelék és a vegyi gőz reakciója mindent elárult. Ön nem más, mint...
Amikor Vaneau kimondaná az elkövető nevét, a vonat hirtelen nagyot fékez. Poharak csörrennek a szomszédos fülkében. Az Intercontinental Express lassan begördül Belcastel állomás füstös tetőzete alá.
Az ajtók kinyílnak, s két helyi nyomozó lép a kocsiba.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, tiltott vegyi anyagok és ipari titkok csempészete ügyében – fordul a tiszthelyettes a hallgatag férfihoz.
– ...a valcourt-i szindikátus főmegbízottja – fejezte be Vaneau a mondatot halkan, mintha a csendőrség pontosan a végszavára érkezett volna.
A gyanúsítottat elvezették, s a szerelvény sziszegve újra mozgásba lendült. A lépcsőn ekkor egy fiatal nő lépett a kocsiba, karján három lepecsételt bádogdobozzal, melyek ütemes, halk csörgést adtak ki. Monsieur Vaneau félrehúzódott, és csendes kíváncsisággal figyelte az újabb utast.