400/8. A saint-mireux-i leleplezés — Új árnyak a folyosón

A fékpofák sivítása metsző hangon hasított végig a folyosón. Az Intercontinental Express nehéz szerelvénye zökkenve lassult le, s a fülkékben megcsörrentek a finom kristálypoharak. A vonat hajszálpontosan gördült be a Saint-Mireux állomás füstös tetőzete alá.
A tolóajtó kitárult, s a peronról két határozott fellépésű, sötét köpenyes helyi nyomozó lépett a kocsiba. A vezetőjük hűvös tekintettel mérte végig a szűk folyosót, majd a megdermedt, selyemsálas hölgy előtt állt meg.
– Mademoiselle, a törvény nevében letartóztatom ipari kémkedés és tiltott tervrajz-továbbítás vádjával – jelentette ki a tiszt, miközben társa átvette a gyanúsan ciripelő fonott kosarat.
– És a szürke kalapos urat se felejtsék el a szomszéd fülkében – tette hozzá Monsieur Vaneau csöndesen, miközben elegáns mozdulattal elsimította a hajtókáját. – A hegedűtokjában lévő szinkronizáló óramű nélkül a kosár csapdája mit sem ért volna. A gépies precizitás nagy erény, kivéve, ha a csendőrség menetrendjéhez igazítják.
Amikor a csendőrök elvezették a megdöbbent párost, a hálókocsi folyosóján lassan elült a zűrzavar. Laurent kalauz megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, és gyorsan helyreigazította az egyenruhája gombjait. A szerelvény gőze sziszegve csapódott az ablaküvegeknek, majd a vonat kerekei lassan ismét mozgásba lendültek Mireval irányába.
A lépcsőn ekkor egy új utas lépett a kocsiba: egy magas, hallgatag úriember, aki egyetlen apró, mégis szokatlanul nehéz, bronzpántos táskát szorított a mellkasához. Monsieur Vaneau halkan félrehúzódott, és nyugalmazott detektívhez illő, csendes kíváncsisággal figyelte, amint a táska zárja alól halvány, mandulaszagú pára szivárog ki.