399/8. A rézhenger titka — Meglepő mechanika

– A jelzés valóban nem virágoknak készült – állapította meg Monsieur Vaneau, és két ujjával óvatosan megforgatta a rézhenger melletti apró, számozott tárcsát. – Legalábbis ritka az olyan orchidea, amely igényli a Saint-Mireux-i órakészítő céh számsorozatát.
A fiatal hölgy elfehéredett, és még szorosabbra húzta nyaka körül a selyemsálat. Laurent kalauz megtörölte izzadó homlokát, majd gyanakvóan lesett be a fülke ajtaján.
– Megjelölt számsorozat? Kisasszony, Ön egy időzített szerkezetet utaztat a hálókocsiban?
– Szó sincs róla! – tiltakozott a hölgy remegő hangon. – Ez egy hagyatéki zárszerkezet. Édesapám finommechanikai szabadalma. Ha nem engedtem volna ki a gőzt, a nyomás nem az illatanyagot szórja szét, hanem végleg blokkolja a belső hengert.
Vaneau szelíden bólintott, miközben tekintete a sárgaréz szerkezet apró fogaskerekein pihent.
– Rendkívül szellemes megoldás. Különösen a lila pára, amely elfedte a mechanikus alkatrészek óraolaj-illatát. Ugye tisztában van vele, kisasszony, hogy ez a szerkezet nem saját rugóból ketyeg, hanem a vonatszerelvény tengelyrezgéseit alakítja mozgási energiává?
A hölgy meglepődve nézett a detektívre.
– Honnan tudhatná ezt?
– A mesterjegyek sajátossága – felelte Vaneau halk, száraz eleganciával –, hogy ritkán hallgatnak.