399/5. A lakatolt bőrdoboz — Nyomás alatt

Laurent kalauz hátrált egy fél lépést, és riadtan ragadta meg a folyosó brassóréz kapaszkodóját.
– Uram... ez egy pokolgép! Ugye ez egy pokolgép? Meg fogunk semmisülni, még mielőtt elérnénk Saint-Mireux-t!
– Kedves Laurent – felelte Monsieur Vaneau rendíthetetlen nyugalommal, miközben tekintetét a fülke sarkában álló, pántokkal megerősített bőrdobozra függesztette. – Egy pokolgép ritkán illatozik úgy, mint egy finom párizsi szalon a tavaszi eső után. Bár elismerem, a hangzása kétségkívül egy türelmetlen ébresztőóra és egy kávéfőző szelíd házasságára emlékeztet.
A fiatal hölgy sápadtan hátrált a pamlag felé. A doboz szellőzőnyílásán keresztül újabb sziszegő lila pamacs csapott ki, a kattogás pedig hallhatóan felgyorsult.
– Nem robban meg! – kiáltotta szaggatottan a hölgy. – Csak... túlhevült a belső szabályozószelep! Ha nem hagyják, hogy lecsökkentsem a nyomást, elrontják az egész többnapos kísérletemet!
– Kísérletet? – vonta fel a szemöldökét Vaneau. – Egy száguldó hálókocsiban? Ahol az egyetlen engedélyezett kémiai folyamat a tejszínhab keményedése a vacsoránál?
– Maguk semmit sem értenek a finommechanikához! – sziszegte a hölgy, és kétségbeesett mozdulattal kapott a táskájában lapuló apró rézkulcs után.
– Ó, ellenkezőleg, kisasszony – jegyezte meg a fődetektív szelíden, megakadályozva, hogy az ajtó végleg bezáródjon. – Nagyon is értjük a nyomást. Különösen azt, amit egy gondosan lelakatolt titok gyakorol az ember idegeire.