398/5. A bronzmadár ritmusa — Finommechanikai szembesítés

A szürke köpenyes utas egyetlen lendülettel igyekezett behúzni maga mögött a fülkeajtót, ám a zár egy halk, mesterséges kattanással megtorpant. Az utas keze megremegett a kilincsen, miközben a fekete táska gyomrából fémes finomságú zümmögés hallatszott.
– Úgy tűnik, a mechanika nem osztozik az Ön diszkréciójában – jegyezte meg Émile Vaneau, s egyetlen finom mozdulattal meggátolta az ajtó bezáródását.
– Ez csupán egy ártalmatlan utazóóra! – hebegte a férfi, s próbálta köpenye szárnyával eltakarni a padlóra csusszant, lepecsételt rézhenger alkatrészt. – Nincs joga átkutatni a poggyászomat!
– Nincs is rá szükségem – nyúlt mellényzsebébe Vaneau, s elővette kerek, ezüst zsebóráját. Egyetlen pattanással felpattintotta a fedelét, majd a fülkéből kiszűrődő ütemre billentette a fejét. – A sárgaréz gátszerkezet sántító ritmusa szinte megszólalásig hasonlít a híres bronzmadár-szerkezetére. És amint az köztudott, a kénporos tömítés ritkán szolgálja a pontos időjelzést.
Laurent kalauz értetlenül hunyorgott a két ketyegő tárgy között.
– Monsieur Vaneau, ez azt jelenti, hogy a szerkezet aktiválódott?
– Csupán azt, Laurent, hogy a mechanika türelmetlen – felelte Vaneau. – Pontosan tizenkét perc múlva Saint-Mireux állomásra érkezünk, és a gátszerkezet addigra befejezi a maga kis előadását. Bár meglehet, a tulajdonosa jóval előbb kifogy a kifogásokból.