398/4. A zár kattanása — Rejtett mechanika

A 6-os fülke ajtaja halk kattanással résnyire nyílt, s a folyosó sárgás fényében megjelent a szürke köpenyes, sötét kalapos utas alakja. Kezében a fekete bőrtáskát szorította, ujjaival szinte görcsösen kapaszkodva a megviselt pántba.
– Elnézést a zavarásért, uraim – szólalt meg halk, rekedtes hangon, miközben idegesen méregette a szellőzőrács mellett álló Vaneau-t és a kalauzt. – Akadt valami probléma a szellőzés kijelzőjével?
– Csupán a fizika és a jó modor finom egyensúlyát tanulmányozzuk, monsieur – lépett közelebb Émile Vaneau egy elegáns bólintással. – A járatok akusztikája meglepően pontosan továbbítja a sárgaréz alkatrészek és a kénpor találkozásának hangjait.
Az új utas arca egy pillanatra megmerevedett, s köpenyét szorosabbra húzta maga körül.
– Nem teljesen értem, miről beszél. Én csupán a személyes holmimat rendezgettem a táskámban.
– Természetesen – válaszolta a nyugalmazott detektív száraz mosollyal. – Ám a személyes holmik ritkán igényelnek óramű pontosságú gátszerkezetet, hacsak az ember nem a vonat menetrendjét próbálja felülírni. Laurent, jegyezze meg: a titkok mindig akkor a leghangosabbak, amikor csendben próbálják összeszerelni őket.
Laurent kalauz közelebb lépett, s óvatosan a férfi csomagjára pillantott.
– Monsieur Vaneau, kinyissam a fülkét a hivatalos ellenőrzéshez?
– A türelem a legjobb kulcs, Laurent. A mechanika úgyis megteszi a magáét – felelte Vaneau higgadtan.