398/3. A hatos fülke árnyéka — Akusztikai nyomok

Laurent kalauz idegesen igazgatta meg egyenruhájának gombjait, miközben a 6-os fülke zárt ajtaját méregette.
– Monsieur Vaneau, ön szerint miféle órásmester az, aki kénnel és faggyúval keni a fogaskerekeit?
– Olyan, Laurent, aki nem az időt szeretné mérni, hanem megszakítani valaki másét – felelte Émile Vaneau, miközben halk léptekkel a fülkék közötti réz szellőzőrácshoz lépett.
A nyugalmazott detektív finom mozdulattal végighúzta a mutatóujját a rács peremén, majd megtekintette a ráspolyozott fém szélén maradt sárgás, zsíros nyomot.
– Nézze csak – jegyezte meg halkan. – A szellőzőjárat akusztikája a VIP hálókocsiban rendkívül kedvez a hallgatózásnak, ám a sűrű kénszag sajnos nem terjed olyan halkan, mint a suttogás.
– Azt akarja mondani, hogy a 4-es fülkében tapasztalt akusztikai trükkök és ez a lepecsételt rézhenger egyazon terv részei? – kerekedett el a kalauz szeme.
– A tények ritkán mutatnak nyílt rokonságot, Laurent, de a fizika törvényei felette megbízhatóak – válaszolta Vaneau száraz mosollyal. – A szomszédos fülkéből halk, ütemes kattogás szűrődik ki. Hallja?
Laurent közelebb hajolt a falhoz, s ijedten rándult meg a vállai között.
– Valóban... mintha egy időzített szerkezet ketyegne! Nem kellene azonnal benyitnunk?
– A heves ajtónyitogatás rombolja a hálókocsi eleganciáját, és meglehetősen udvariatlan gesztus – mondta Vaneau elgondolkodva. – A szerkezet nem robbanni készül, csupán egy finoman összeállított gátszerkezet része. Bellerive állomásig még van időnk tisztázni, ki mozgatja a szálakat.