396/4. A szerelvény ritmusa — Finommechanikai felderítés

– Ha a szerelvény üteme eltér a megszokottól, és a táskából nem robbanóanyag, hanem finom rézpor és kén keveréke szivárog – jegyezte meg Monsieur Vaneau –, akkor a megfejtés nem a csomagtartón, hanem a szomszédos kocsi gépészetében lapul.
A viaszpecsétes leveleket szorongató úriember gyanakvóan hátrált egy lépést a sziszegő táskától.
– Azt akarja mondani, hogy valaki szándékosan szabotálja a vonatszerelvény tengelyeit?
– Dehogy, uram – válaszolta Vaneau szelíd, száraz mosollyal. – Csupán azt, hogy valaki túlságosan igyekszik lelassítani a vonatot, még mielőtt elérnénk a következő megállót. Ugye megegyezik a véleményünk, kalauz úr?
Laurent kalauz zavartan igazította meg az egyenruhája gombjait:
– Én csak annyit tudok, Monsieur Vaneau, hogy a kazánnyomás stabil, mégis ingadozik a sebességünk.
Vaneau ekkor előhúzta zsebéből a jól ismert, patinás ezüst zsebóráját. Egyetlen halk kattanással felpattintotta a fedelét, s egy pillanatig némán figyelte a hasznos mutatók egyenletes járását, mielőtt felnézett volna.
– Pontosan kilenc perc múlva Elberen állomásra érkezünk – jelentette ki nyugodt határozottsággal. – És ott a peronon már nemcsak a hűvös esti levegő fog várni bennünket, hanem a magyarázat is arra, miért került sárgaréz reszelék a táska gátszerkezetébe.
A zaklatott utas torka kiszáradt, s önkéntelenül a táska belső rekesze felé nyúlt, ahol egy apró, átalakított óramű villant meg a fülke lámpájának fényében.