396/2. A sárgaréz csat — Megváltozott ütem

A zaklatott utas hátrafelé lépkedve megpróbált behúzódni a fülkéje ajtaján, ám a sárgaréz csat hirtelen hangos kattanással engedett a szorításnak. A bőrtáska fedele résnyire felpattant, s az ütemes csörgés egy pillanatra megtorpant, majd kétszer olyan gyors ritmusra váltott.
– Ne nyúljon hozzá! – kiáltott fel a férfi, s olyan hévvel csapta vissza a fedelet, hogy a legközelebbi ülésen helyet foglaló hallgatag úriember lassan leeresztette a hírlapját.
Laurent kalauz két lépést tett előre, és óvatosan megállt a küszöbön.
– Uram, ha a csomagjában lévő precíziós műszer önálló életre kel, kötelességem ellenőrizni a biztonsági előírásokat. A vonaton tilos felhúzható szerkezeteket vagy instabil szállítmányt utaztatni.
– Ez nem instabil! – hadarta az utas, miközben a táskát a felső csomagtartó rácsára próbálta felgyömöszölni. Amint a táska megdőlt, a csörgés helyét egy fémes, tompa sziszegés vette át. – Csupán egy… különleges ingaóra-alkatrész.
Monsieur Vaneau megállt a folyosón, megigazította selyemnyakkendőjét, és megfigyelte a rácsra helyezett bőrtáska alsó varrásából kiszivárgó finom sárgás porréteget.
– Különös ingaóra, amely megdöntve sziszegni kezd, és finom kénport hullat – jegyezte meg Vaneau száraz eleganciával. – Bár meglehet, a modern órásmesterek már rendkívül haladó szellemben dolgoznak.
– Kénport? – sápadt el Laurent kalauz, és ösztönösen egy lépést hátrált.
– Semmi ok a pánikra, kalauz úr – mondta Vaneau halkan. – A tulajdonos úr láthatóan sokkal jobban tart a saját táskájától, mint amennyire mi valaha is fognunk.