395/9. A kazánterv rejtélye — Hűvös következtetések

Laurent kalauz óvatosan közelebb emelte a sárgaréz lámpást, miközben Monsieur Vaneau szétterítette a finom papírlapokat a folyosó kihajtható kisasztalán. A borítékos úriember feszülten hátralépett, miközben az idős hölgy méltatlankodva fonta össze a karját a ciripelő kosár felett.
– Ha jól értem, madame – kezdte Vaneau szelíden –, Ön nem csupán a finommechanika és a levendula szerelmese, hanem meglehetősen alapos ismerője a mozdony zárszerkezetének is. A rajz ezen része a kazán vészszelepét ábrázolja. A bronzmadár gátszerkezete pedig… pontosan ezt az időzítőt hozza működésbe.
– Ez abszurd vád! – horkant fel a hölgy. – Én csak egy idős utazó vagyok, aki kézműves automata madarakat gyűjt!
– Nos, a kézművesség ritkán igényel sárgaréz-port és belga szabadalmi viaszt – jegyezte meg száraz mosollyal a fődetektív.
Ekkor lassan a zsebéhez nyúlt, és előhúzta régi ezüst zsebóráját. Egy pillanatra csend lett a folyosón, csak a szerelvény ütemes kattogása hallatszott. Vaneau kinyitotta a tokot, egy pillanatig nézte, majd nyugodtan megszólalt:
– Pontosan tizenkét perc múlva Valcourt állomásra érkezünk. Ahol a rendőrbiztos úr bizonyára nagy érdeklődéssel hallgatja majd meg, hogy a kazán nyomásszabályozóját miért éppen a VIP hálókocsi zárszerkezetével párhuzamosan próbálták manipulálni.
A borítékos úriember elfehéredett, s hátrálni próbált a folyosó sötétebb sarka felé, ám Laurent kalauz udvariasan, de határozottan elállta az útját.