395/2. A mechanikus szerkezet — Gyanú a folyosón

A fülkeajtó kattanással záródott az idős hölgy mögött. Laurent kalauz zsebébe süllyesztette a csomagtéri kulcsokat, majd gondterhelten vakarta meg a füle tövét.
– Úgy véli, Monsieur Vaneau, hogy a tücskök manapság fogaskerekekkel táplálkoznak? – kérdezte halkan.
– A természet fejlődése kifürkészhetetlen, Laurent – felelte Vaneau csöndesen, miközben elindult a folyosó szőnyegén. – Bár sokkal valószínűbb, hogy a hölgy tücskök helyett valami lényegesen pontatlanabb szerkezetet szállít. Mint például egy időzítőt.
Ebben a pillanatban a négyes fülke melletti ajtó nyitódott ki, és egy sötétkék kabátot viselő utas lépett ki a folyosóra. Szeme csillogott a kíváncsiságtól, és bizakodó mosollyal fordult a detektív felé.
– Elnézést, uraim! – suttogta a férfi. – Ugye Önök is hallották azt a fémes kattogást? A szomszédos fülkéből folyamatos ritmikus zaj szűrődik át a falon. Először azt hittem, egy felhúzható órajáték, de a hölgy rendkívül feldúlt lett, mikor megkérdeztem róla.
– A kíváncsiság ritkán örvend közkedveltségnek az Intercontinental Expressen – jegyezte meg Vaneau szárazon. – Különösen, ha egy kosárból óraműzaj hallatszik, miközben a gazdája rovarokról mesél.
– Talán értesítsem a következő állomás rendőrségét? – kérdezte buzgón a sötétkék kabátos utas.
– Egyelőre ne kapkodjunk – intette nyugalomra Vaneau. – A gyanú még nem bűncselekmény, bár kétségkívül kitűnő ébresztő a hálókocsiban. Laurent, kérem, tartsuk szemmel a négyes fülkét Valcourtig.