394/8. A kazetta tartalma — A zsebóra szava

Vaneau belépett a csomagtér sötétebb belső részébe, a társaság pedig óvatosan követte. Laurent kalauz felkattintotta a fali lámpát, s a sárgás fénycsík éppen a sarokban pihenő, súlyos fémkazettára esett.
– Ha jól sejtem – szólalt meg Vaneau, miközben finoman megkocogtatta a doboz peremét –, ez a szerkezet korántsem tartalmaz annyi értéket, mint amennyit a tömege sugall. Laurent, legyen kedves, emelje meg a csuklós pántot!
A kalauz óvatosan felhajtotta a fedelet. A fémkazetta belsejéből nem drágaságok, hanem csupán néhány nehéz vasnehezék és gondosan méretre vágott újságpapír került elő.
– Ez felháborító! – hördült fel az energikus úr, s szorosabban magához ölelte csörgő csomagját. – Akkor a valódi értéket már el is tüntették?
– Nem eltüntették, uram, hanem átcsoportosították – helyesbített Vaneau száraz eleganciával. – A sárgaréz reszelék a záron nem a betörő ügyetlenségét bizonyítja, hanem a pontos időzítés kulcsa volt.
Eljön a pillanat. Émile Vaneau előveszi régi ezüst zsebóráját. Kinyitja. Egy pillanatig nézi. Majd nyugodtan megszólal:
– Pontosan nyolc perc múlva Saint-Véran állomásra érkezünk.
– És ott mi történik? – kérdezte megbicsakló hangon a sötétkék kabátos utas.
– Ott a helyi nyomozók már tudni fogják, hogy Ön nem elkövető, csupán a csalétek volt a sakktáblán – felelte Vaneau.