393/3. A nehéz fémkazetta — Kettős zárszerkezet

– A pánik ritkán tágítja a fém alkatrészeket, uram – jegyezte meg Monsieur Vaneau, miközben lassan felállt a bársonyfotelből, és egy lépéssel közelebb lépett a folyosón álldogáló társasághoz.
– De mit csináljak? Teljesen beragadt! – nyögte a zaklatott új utas, és elkeseredetten rángatta a fémkazetta kis sárgaréz fülét.
– Jaj, csak nehogy felrobbanjon! – szörnyülködött a könyvhalmokkal utazó nő, miközben egy vaskos enciklopédiát szorított a mellkasához, mintha az pajzsként védhetné meg egy esetleges szerencsétlenségtől.
– A robbanóanyagok meglehetősen udvariatlan szerkezetek, madame – fordult felé Vaneau szelíd mosollyal. – Nem szokásuk előre finom, úriemberhez méltó kattanással figyelmeztetni a jelenlévőket. Ez csupán egy ügyes szerkezet.
– Tehát veszélyes? – kérdezte feszülten a sötétkék kabátos utas, óvatosan előrehajolva a fülkeajtóból.
– Inkább duplán védett – helyesbített a fődetektív. Mutatóujjával óvatosan megérintette a kazetta oldalán futó keskeny rézcsíkot. – Látja ezt a halvány karcolást a zsanér mellett? A kulcs nem kinyitotta a dobozt, hanem kioldott egy belső reteszt. A valódi zárhoz egy második mozdulat kell.
A fiatalember értetlenül pislogott:
– Második mozdulat? De hát nincs rajta más gomb!
– Gomb nincs, uram. De a gravírozott minta nem puszta díszítés – felelte Vaneau, és elégedetten figyelte, ahogy az Intercontinental Express zökkenőmentesen száguld a következő állomás felé. – A kérdés már csak az: ön tudta-e, mit szállít, vagy csupán a futár szerepét bízták önre?