Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
393/2. A nehéz fémkazetta — Váratlan mechanika
A halk, száraz kattanás élesebben rezonált a fülke csendjében, mint bármilyen harsány kiáltás. A könyvhalmokkal utazó nő szemei elkerekedtek, egy pillanatra elfeledkezett a kezében tartott vastag kötetről, mely veszélyesen megdőlt. A sötétkék kabátos utas már félig a folyosóra lépett vissza, mint egy macska, mely váratlanul észlel egy egércincogást a falból.
A zaklatott új utas keze megmerevedett a kulcs fölött, mintha egy láthatatlan erő húzná vissza. Arcán a kezdeti aggodalom riadalommá változott. Vaneau úr, aki mindezt a bársonyfotel kényelméből figyelte, csak felvonta szemöldökét.
– Nos, uram – szólalt meg nyugodtan –, úgy tűnik, a kazetta sem szereti a feszült várakozást. Vagy csak udvariasan jelzi, hogy ő is részt venne a beszélgetésben.
– De… ez… ez nem volt benne a tervekben! – suttogta a fiatalember, mintha a doboz megértené minden szavát. – Ennek nem kellett volna kattannia! Én… én még csak hozzá sem értem a zárhoz!
– A tervek ritkán érdeklik a vasúti mechanikát, és még kevésbé a titkokkal teli fémkazettákat – felelte Monsieur Vaneau, majd egy pillanatra elmosolyodott. – Különösen, ha azok önálló életre kelnek.
– Ön gúnyolódik! – fortyant fel az utas, de hangja még mindig remegett.
– Csupán tényeket rögzítek. A kazetta kattant. Ön még nem nyitotta ki. Két, viszonylag egyszerű megállapítás, azt hiszem.
A fiatalember mélyen sóhajtott, majd lassan leengedte a kulcsot. A szemeivel szinte könyörgött Vaneau úrnak, hogy vegye át a kezdeményezést. De a detektív csak várakozott, tekintete arra ösztönözte, hogy folytassa.
A zaklatott utas, némi tétovázás után, óvatosan megpróbálta felnyitni a kazettát a kulccsal. A kulcs könnyedén elfordult, de a fedél makacsul zárva maradt. Próbálta feszegetni, de a sárgaréz pántok stabilan tartottak.
– De hát mi történt?! – kiáltott fel a sötétkék kabátos utas a folyosóról. – Lehet, hogy egy tréfa?
– Attól tartok, uram, a tréfák ritkán mérnek ennyit – jegyezte meg Vaneau, miközben a kazetta felé biccentett. – Inkább gyanítom, hogy ez a „kattanás” egy belső reteszt működtetett, mely épp azt akadályozza meg, hogy túl hamar bepillantsunk a doboz rejtélyeibe. A dolgok néha nem nyílnak ki, hanem épp ellenkezőleg, bezárulnak. Különösen, ha valaki siet.
A zaklatott új utas keze megmerevedett a kulcs fölött, mintha egy láthatatlan erő húzná vissza. Arcán a kezdeti aggodalom riadalommá változott. Vaneau úr, aki mindezt a bársonyfotel kényelméből figyelte, csak felvonta szemöldökét.
– Nos, uram – szólalt meg nyugodtan –, úgy tűnik, a kazetta sem szereti a feszült várakozást. Vagy csak udvariasan jelzi, hogy ő is részt venne a beszélgetésben.
– De… ez… ez nem volt benne a tervekben! – suttogta a fiatalember, mintha a doboz megértené minden szavát. – Ennek nem kellett volna kattannia! Én… én még csak hozzá sem értem a zárhoz!
– A tervek ritkán érdeklik a vasúti mechanikát, és még kevésbé a titkokkal teli fémkazettákat – felelte Monsieur Vaneau, majd egy pillanatra elmosolyodott. – Különösen, ha azok önálló életre kelnek.
– Ön gúnyolódik! – fortyant fel az utas, de hangja még mindig remegett.
– Csupán tényeket rögzítek. A kazetta kattant. Ön még nem nyitotta ki. Két, viszonylag egyszerű megállapítás, azt hiszem.
A fiatalember mélyen sóhajtott, majd lassan leengedte a kulcsot. A szemeivel szinte könyörgött Vaneau úrnak, hogy vegye át a kezdeményezést. De a detektív csak várakozott, tekintete arra ösztönözte, hogy folytassa.
A zaklatott utas, némi tétovázás után, óvatosan megpróbálta felnyitni a kazettát a kulccsal. A kulcs könnyedén elfordult, de a fedél makacsul zárva maradt. Próbálta feszegetni, de a sárgaréz pántok stabilan tartottak.
– De hát mi történt?! – kiáltott fel a sötétkék kabátos utas a folyosóról. – Lehet, hogy egy tréfa?
– Attól tartok, uram, a tréfák ritkán mérnek ennyit – jegyezte meg Vaneau, miközben a kazetta felé biccentett. – Inkább gyanítom, hogy ez a „kattanás” egy belső reteszt működtetett, mely épp azt akadályozza meg, hogy túl hamar bepillantsunk a doboz rejtélyeibe. A dolgok néha nem nyílnak ki, hanem épp ellenkezőleg, bezárulnak. Különösen, ha valaki siet.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- a-sotetkek-kabatos-utas
- monsieur-emile-vaneau
- zaklatott-uj-utas
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.