392/3. Az új boríték — Folyosói szembesítés

A zaklatott úriember elhamarkodott távozása után a könyvekkel utazó nő felhorkant, s éles mozdulattal igazította meg a karján egyensúlyozó papírtornyot.
– Ha még egy félholdas pecséttel rendelkező őrült rohan át rajtam, a komplett enciklopédiát a nyakába zúdítom! – csattant fel a hölgy.
– Ne pazarolja a tudományt, kisasszony – jegyezte meg Monsieur Vaneau derűs nyugalommal. – A könyvek ennél jóval élesebb kritikát érdemelnek, mint egy elhibázott ütközés.
A sötétkék kabátos utas feszülten a folyosó vége felé lépett, mintha a menekülő férfi nyomába akarna eredni, ám Vaneau egyetlen megfontolt mozdulattal a szűk járat közepén teremve útját állta.
– Úgy tűnik, önnek is feltűnt a levél vörös viasza – fordult felé a nyugalmazott detektív. – Bár bevallom, a félhold alakú nyomat ritkán vált ki ekkora riadalmat egy menetrend szerinti járaton.
– Nincs semmi riadalom! – mordult rá a sötét köpenyes utas is, és ingerülten visszahúzódott a fülkéje ajtajáig. – Csak a zavartalan utazásért fizettünk, nem az efféle színházért.
– A színház ingyenes szolgáltatás ezen a vonaton, uram – felelte Vaneau száraz mosollyal, miközben tekintete a szőnyegen csillogó apró, piros viaszmorzsára tévedt. – És általában a legváratlanabb pillanatban gördül fel a függöny.