388/5. A sárgaréz reszelék — Rejtélyes mechanika

– Auberoche? – hüledezett a szürke köpenyes utas, és egy pillanatra elfelejtette szorítani a selyemkendőt. – Önnek semmi joga megállíttatni az Intercontinental Expresszt egy marék mentolos cukor és némi por miatt!
– A vonat menetrend szerint áll meg, uram – jegyezte meg Laurent kalauz, és csípőre tett kézzel elállta a fülkeajtót. – És mint kalauz, jó szívvel tanácsolom: Auberoche-ban a kávé tűrhető, a fogda viszont meglehetősen huzatos.
Monsieur Vaneau óvatosan belépett a 4-es fülkébe, majd botja hegyével a csomagállványon pihenő sötét hegedűtok felé bökött.
– A lepecsételt fadoboz csupán a félrevezetés volt, igaz? – fordult a gyanúsítotthoz a detektív. – A sárgaréz reszelék nem a doboz szerkezetéből származik, hanem a hegedűtok rejtett zármegoldásából. Ugye tudja, hogy a grafitpor kiváló kenőanyag, ám a bársonybélésen és a szőnyegen meglehetősen áruló nyomot hagy?
A szomszédos fülke ajtaja ekkor óvatosan kinyílt, és az új hegedűs utas sápadtan kikucskált a folyosóra.
– Csak nem azt tetszik állítani... hogy abban a tokban egyáltalán nincs hangszer? – kérdezte remegő hangon.
– Dehogy nincs, fiatalember – mosolygott Vaneau elegáns nyugalommal. – Egy rendkívül precíz, sárgaréz fogaskerekekkel működő mechanika, amely legfeljebb a hatóságok előtt fog elhúzni egy meglehetősen hamis dallamot.