387/4. A ketyegő hegedűtok — A gyanú árnyékában

Vaneau a folyosó finom szőnyegére pillantott, ahol az imént elsiető sötét köpenyes utas sarkai halvány grafitpor- és műszerolaj-nyomokat hagytak.
– Laurent, ha jók a megfigyeléseim, a szomszéd fülke lakója nem csupán a hegedűszót kerüli, de meglehetősen sűrűn látogatja a mozdony gépházát is – jegyezte meg a fődetektív, miközben zsebéből előhúzott egy selyemkendőt, és óvatosan felcsípett egy rézforgácsot a padlóról.
– De uram! – suttogta a kalauz feszülten, szorosan a falhoz lapulva. – A hangszer tokja még mindig ritmikusan ketyeg! Mi van, ha veszedelmes szerkezet?
– Egy veszedelmes szerkezet ritkán játszik háromnegyedes ütemet – válaszolta Vaneau száraz mosollyal, majd a sarokba húzódó zenész felé fordult. – És legkevésbé sem igényel finoman megmunkált, rejtett felhúzókart a bőrfül alatt. Ugye, uram?
Az új hegedűs utas teljesen elsápadt, kezei tremolózva remegtek a fekete tokon.
– Én… én csak egy egyedi készítésű óraművet szállítok! Semmi köze semmiféle bűntényhez!
– Egy olyan óraművet, amelynek ikerdarabja a folyosón elmenekült úr köpenye alatt lapul – fűzte hozzá Vaneau higgadtan. – Úgy sejtem, a chantenay-i átszállásnál nem várt csere történt. Laurent, legyen kedves, kísérjen át a szomszédos fülkébe. Ott vár ránk a darab hiányzó kulcsa.