385/4. A lepecsételt mappa — Folyosói szembesítés

A folyosó végén álló, sötétkék kabátos férfi megtorpant. Két kezével görcsösen kapaszkodott a saját gallérjába, miközben tekintete riadtan ugrált Monsieur Vaneau és a gőzölgő fülke ajtójában reszkető kalapos utas között.
– Én… én csak a mosdót kerestem – dadogta a sötétkék kabátos, és megpróbált hátrálni a keskeny folyosón.
– Természetesen – biccentett szelíden Vaneau, miközben komótos léptekkel megindult felé. – Az ember reflexszerűen a mosdó irányába indul, ha a zsebében lapuló hamisító-pecsétviasz kék foltot hagy a bélésen. Különösen, ha a kabát eredeti tulajdonosa a hármas fülkében éppen egy mentolos gőzkészülékkel próbálja felpuhítani a lopott okiratok pecsétjét.
A kalapos utas kétségbeesetten felnyögött a háta mögött:
– Ő vett rá mindenre! Azt ígérte, senki sem fogja észrevenni a cserét Savigny után!
– A terv kétségkívül zseniális volt – jegyezte meg a detektív száraz mosollyal. – Csupán két apróság felett siklottak át. Az egyik a szőnyegre cseppenő gépzsír, a másik pedig az, hogy a sötétkék kabát ujjából hiányzik az a rézgomb, amit Laurent kalauz tíz perce talált meg az átjáróban.
– Maga ezt mind csak kitalálta! – kiáltott fel a sötétkék kabátos utas elfehéredett arccal.
– Nem találgatok, uram – felelte Vaneau, majd lassan előhúzta a zsebéből finom ezüst zsebóráját. Kinyitotta a fedelét, és egy rövid pillantást vetett a ketyegő mutatókra. – Pontosan nyolc perc múlva Mireval állomásra érkezünk. És a helyi hatóságok felettébb kíváncsiak lesznek arra a selyemzsákra, amit Ön az imént próbált a kabátja belső zsebébe rejtve kimenteni.