382/6. A fémpor nyoma — Folyosói tolongás

– Valami gond van a csomagokkal, uraim? – kérdezte a bajszos úr, miközben a folyosón kíváncsiskodók gyűltek köréjük. – Az egész hálókocsi ettől az ütemes ketyegéstől visszhangzik!
– Semmi ok a nyugtalanságra – fordult feléjük Monsieur Vaneau szelíd mosollyal. – Csupán egy rendkívül alapos családi hagyományt tanulmányozunk. A jelek szerint a sárgaréz drót és a finom fémpor a generációkon átívelő óvatosság záloga.
A kalapos utas még közelebb húzódott a vászonhuzatos ládához, miközben zsebkendőjével az izzadt homlokát törölgette. – Nem tartozom magyarázattal a nézőközönségnek! Ez csupán egy finommechanikai eszköz, egy teljesen magánjellegű küldemény!
– Kétségkívül – bólintott Vaneau. – Ugyanakkor a magánjellegű eszközök ritkán szórnak apró sárgarézszemcséket a folyosó szőnyegére. Laurent, megtenné, hogy közelebbről is megvilágítja azt a sarkot?
Laurent előhúzott egy kis lámpást, s a fénycsóvát a láda alsó peremére irányította. A sárgaréz drót rögzítési pontja mellett apró, frissen karcolt sorszám csillant meg a fémporban.
– Különös – jegyezte meg a sötétkék kabátos utas a fülkeajtóból. – A családi ereklyék ritkán viselnek gyári szériaszámot.
A kalapos utas szeme tágra nyílt, a folyosón pedig elfojtott duruzsolás futott végig.