Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
382/5. A családi szokás — Folyosói feltűnés
A mozdony éles sípszója éppen annyi időre zökkentette ki a feszült pillanatot, hogy Laurent egy könnyed mozdulattal el tudja távolítani a sárgaréz drótot a táska csatjáról. A kalapos utas a sípszó elhaltával azonnal megpróbálta volna visszakapni az apró, ám annál árulkodóbb tárgyat, de Laurent ügyesen, szinte észrevétlenül elfordította a kezét.
– Látja, uram? – szólt Monsieur Vaneau, elismerően pillantva kalauzára. – A precíziós kiegyenlítője még a vasúti fuvola hangjára is összerezzen. Vajon mit tenne egy hirtelen fékezésnél?
A kalapos utas arca a sápadtság minden árnyalatát felvonultatta. – Ez… ez csupán egy régi szokás – nyögte, hangja vékonyan csuklott. – A nagyapám mindig is szeretett mindent túlbiztosítani. Még a zsebóráját is dróttal kötötte ki a mellényéhez, nehogy elhagyja.
– Értem – felelte Vaneau, miközben Laurent a sárgaréz drótot a kalapos táska mellé helyezte az asztalra, egyenesen a fémpornyomok mellé. – Akkor ez a fémpor is bizonyára a nagyapa féltve őrzött mellényzsebéből származik, nemde? Elképesztő, micsoda részletességgel adta át a családi hagyományokat, még a zsebszöszök színét is reprodukálta a vászonhuzaton.
A kalapos utas szemei kétségbeesetten cikáztak Vaneau és Laurent között, majd a sötétkék kabátos utas felé, aki a fülke ajtójában állva továbbra is néma figyelemmel követte az eseményeket. A csend egy pillanatig olyan sűrű volt, hogy a ketyegés szinte harsogott a fülében. Vaneau udvariasan bólintott a kalapos utas felé. – Nos, uram, a nagyapja iránti tisztelete érthető, de a vasút szabályzata nem mindig értékeli a kézműves megoldásokat a poggyászbiztonság terén. Különösen, ha azok belülről is zörögnek.
Laurent ekkor ismét megemelte a ládát, mintha a súlyát vizsgálná. – Meglehetősen nehéz ez a „kiegyenlítő” – jegyezte meg, és éppen a kalapos utas felé fordult volna, amikor a folyosó távolabbi végén halk morajlás hallatszott. Egy csoportnyi utas, élükön egy nagydarab, bajszos úrral, a 4-es fülke felé tartott, kíváncsian méregetve a kibontakozó jelenetet.
– Látja, uram? – szólt Monsieur Vaneau, elismerően pillantva kalauzára. – A precíziós kiegyenlítője még a vasúti fuvola hangjára is összerezzen. Vajon mit tenne egy hirtelen fékezésnél?
A kalapos utas arca a sápadtság minden árnyalatát felvonultatta. – Ez… ez csupán egy régi szokás – nyögte, hangja vékonyan csuklott. – A nagyapám mindig is szeretett mindent túlbiztosítani. Még a zsebóráját is dróttal kötötte ki a mellényéhez, nehogy elhagyja.
– Értem – felelte Vaneau, miközben Laurent a sárgaréz drótot a kalapos táska mellé helyezte az asztalra, egyenesen a fémpornyomok mellé. – Akkor ez a fémpor is bizonyára a nagyapa féltve őrzött mellényzsebéből származik, nemde? Elképesztő, micsoda részletességgel adta át a családi hagyományokat, még a zsebszöszök színét is reprodukálta a vászonhuzaton.
A kalapos utas szemei kétségbeesetten cikáztak Vaneau és Laurent között, majd a sötétkék kabátos utas felé, aki a fülke ajtójában állva továbbra is néma figyelemmel követte az eseményeket. A csend egy pillanatig olyan sűrű volt, hogy a ketyegés szinte harsogott a fülében. Vaneau udvariasan bólintott a kalapos utas felé. – Nos, uram, a nagyapja iránti tisztelete érthető, de a vasút szabályzata nem mindig értékeli a kézműves megoldásokat a poggyászbiztonság terén. Különösen, ha azok belülről is zörögnek.
Laurent ekkor ismét megemelte a ládát, mintha a súlyát vizsgálná. – Meglehetősen nehéz ez a „kiegyenlítő” – jegyezte meg, és éppen a kalapos utas felé fordult volna, amikor a folyosó távolabbi végén halk morajlás hallatszott. Egy csoportnyi utas, élükön egy nagydarab, bajszos úrral, a 4-es fülke felé tartott, kíváncsian méregetve a kibontakozó jelenetet.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- az-uj-kalapos-utas
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
- sotetkek-kabatos-utas
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.