381/1. A selyemsálas kalapdoboz — Új gyanú a síneken

Az Intercontinental Express kerekei egyenletes ritmusban kattogtak, ahogy a szerelvény lassan elhagyta Valcourt kivilágított állomását. Laurent kalauz mély, megkönnyebbült sóhajjal törölte meg a homlokát, miközben a távolodó peron fényeit figyelte.
– Hála az égnek, Monsieur Vaneau! – mondta halkan. – Azt hittem, ebből a valcourti megállóból hatalmas botrány kerekedik.
– A botrány ritkán segít a menetrend betartásában, Laurent – felelte Vaneau, miközben tekintete a folyosó végén haladó alakra szegeződött. – Különben is, a tapasztalat azt mutatja, hogy a hamisítók ritkán hálásak a szakszerű intézkedésért.
A folyosón haladó új utas bizonytalan léptekkel méregette a fülkék ajtaját. Jobb karjával egy nagyméretű, selyemsállal gondosan letakart kalapdobozt szorongatott, ám a tartása meglehetősen szokatlan volt: a doboz láthatóan lehúzta a vállát, mintha elegáns fejfedő helyett egy kisebb üllőt rejtett volna.
– Érdekes divat – jegyezte meg Laurent gyanakvóan, követve a detektív pillantását. – Talán páncélozott cilindert hord az úr?
– Vagy csupán egy rendkívül nehéz gondolatot szállít – válaszolta Vaneau száraz mosollyal. – De figyelje csak a mozgását! A doboz alja minden lépésnél tompa, fémes koccanással ütődik a kabátja gombjaihoz. A selyemsál pedig nem a por ellen védi, hanem eltakart egy friss, olajos karcolást a pánton.
Amikor az utas végre megtalálta a fülkéjét, a dobozt szokatlan óvatossággal helyezte az ülésre. A lendülettől a selyemsál kissé félrecsúszott, felfedve a karton szélén egy bonyolult, sárgaréz zárószerkezetet. Laurent kérdőn nézett a detektívre.
– Monsieur, gondolja, hogy a következő állomásig, Elberenik újabb kellemetlenség vár ránk?
– Egyelőre csak annyit gondolok, kalauz úr, hogy a kalapdobozok világa tele van meglepetésekkel – felelte Vaneau higgadtan, majd elindult a fülkéje felé.