379/6. A hiányzó papírívek — Folyosói tapogatózás

Herr Lindner elgondolkodva igazított egyet az orrán pihenő pápaszemén, miközben a folyosó felé pillantott.
– De Monsieur Vaneau – jegyezte meg fojtott hangon –, a fémnyomódugó önmagában még nem teremt vagyont. Hol a hozzávaló vízjeles porosz papír és a speciális nyomdafesték?
– Ön rendkívül gyakorlatias ember, Herr Lindner – válaszolta Vaneau száraz, de udvarias mosollyal. – A kérdése több mint jogos. A klisék fémjelei mit sem érnek a megfelelő nyersanyag nélkül.
A fülke sarkában meghúzódó, sötétkék kabátos utas ekkor reménykedve felemelte a fejét, mintha most látná elérkezettnek a pillanatot a tisztázásra.
– Ha szabad megjegyeznem… – szólalt meg halkan – a szomszédos fülkében utazó úrnál láttam egy nehéz, vászonhuzatos utazóládát. Saint-Mireux-nél szállt fel, és egyetlen percre sem engedte el a fogantyúját.
– Egy társtettes? – kapott a fejéhez Herr Lindner.
– A bűnözés ritkán magányos mesterség, de a túlzott társaság is hamar bajba sodorja az embert – mondta Vaneau higgadtan, majd a folyosó felé intett. – Derítsük ki, mit rejt a vászonhuzat, mielőtt a szerelvény elérné Aulnay-les-Forges állomást.