379/10. A mélynyomó prés — A montverduni leleplezés

A fiatal úr álla remegett. Lassan hátrált, a bőrtáskája felé kapott, mintha abban rejlenék valami utolsó mentsvár. Monsieur Vaneau azonban nem hagyta, hogy elterelje a figyelmét a riadt mozdulat.
– Egy miniatűr mélynyomó prés, ahogy Herr Lindner is helyesen felismerte – folytatta a detektív, elgondolkodva simítva végig az egyik sárgaréz karon. – Nem holmi rézkarcok sokszorosítására készült. A kékes pigmentek, amelyeket a szerkezeten találtunk, a bankjegy-alapozókhoz használt festékanyagokhoz kísértetiesen hasonlítanak. A „különleges megrendelés egy megnevezhetetlen megbízónak” pedig, ha jól értem, a hamisítás eufemisztikus megfogalmazása.
– De… de ez koholmány! – tiltakozott a fiatal úr, hangja elcsuklott. – Én csak…
– Ön csupán egy tehetséges szakember, aki rosszra használja képességeit – fejezte be Vaneau udvariasan, egy pillanatra sem veszítve higgadtságából. – A félrevezetés ragyogó volt, elismerem. A bőrtáska súlya, a kezdeti vonakodás – mind azt sugallta, hogy valami kényes, de mégis legális titkot őriz. Ám a valódi titok a részletekben rejlett: a gépészeti precizitás, amely túlszárnyalja egy hobbista igényeit, és az a bizonyos kékes árnyalat… Ez árulta el az igazságot, apró, de beszédes jelként.
Ebben a pillanatban a vonat egy éles, rántásszerű fékezéssel hirtelen lassulni kezdett. A fülke ablakán beszűrődő fények sűrűsödtek, jelezve, hogy megérkeztek. Kint a peronon már várakozott néhány alak. Ahogy a szerelvény lassan megállt, és az ajtók sziszegve kinyíltak, két Montverduni nyomozó lépett be a folyosóra, tekintetük azonnal a mélynyomó présre és az azt őrző fiatal úrra szegeződött.
– Letartóztatom Önt, a Montverdun rendőrség nevében, hamis bankjegyek gyártásának kísérlete és terjesztése ügyében! – mondta a vezető nyomozó, miközben az egyik kollégája máris a fiatal úr felé indult.
– …melyek igen csekély mértékben járultak volna hozzá a Montverdun-i gazdaság fellendüléséhez – fejezte be Vaneau nyugodtan, mintha a külső beavatkozás nem is zavarta volna meg a gondolatmenetét.
A fiatal urat, aki még mindig remegett, elvezették. A peronon néhány utas leszállt, mások felszálltak. Egy elegáns hölgy túl sok bőröndöt cipelt, melyek közül az egyikről furcsa, fojtott zörgés hallatszott. Monsieur Vaneau csak figyelte őket. A vonat ajtajai becsukódtak, és a szerelvény rázkódva elindult a következő állomás felé.