377/5. A rejtett rekesz — A csomagtartó mögötti doboz

Laurent kalauz óvatosan benyúlt a csomagtartó mögötti kárpitozott résbe, majd némi fémcsörrenés kíséretében egy kisméretű, sárgaréz pántokkal megerősített fadobozt húzott elő. A zárszerkezet körül friss karcolások éktelenkedtek, mintha nemrégiben próbálták volna feszegetni.
„Úgy tűnik, a megbízója meglehetősen bízott az ön diszkréciójában,” jegyezte meg Monsieur Vaneau, miközben tekintetével felmérte a doboz élén látható finom bevágásokat. „Kár, hogy a finommechanika nem tűri az elhamarkodott mozdulatokat.”
„Esküszöm, nem tudtam, mi van benne!” hajtogatta a sötétkék kabátos utas, s izzadt tenyerét a kabátjába törölte. „Egy köpenyes úr adta át a belcasteli peronon. Csak annyit kért, hogy juttassam el a következő megállóig. Ötven frankot kaptam érte!”
„Az ötven frank meglehetősen bőséges tiszteletdíj egy olyan csomagért, amelyről állítása szerint semmit sem tud,” szólt Laurent kalauz, miközben szigorúan a sötétkék kabátosra nézett. „És kinek kellett volna átadnia?”
„Azt mondta, a fülkébe lépő egyenruhás úr fogja keresni!” nyögte ki az utas, s Laurent felé bökött a hüvelykujjával.
Vaneau ekkor a doboz aljára pillantott, ahol egy apró, hajlított sárgaréz tüske illeszkedett a dupla fenéklemez közé. Halkan elmosolyodott.
„Herr Lindner valóban rendkívül körültekintő,” intett szelíden Vaneau. „De a rejtvény igazi nyitja nem a zár kulcsában rejlik, hanem abban, amit a doboz álfeneke takar.”