375/5. A hatkarom heraldika — Éjszakai átvizsgálás

Monsieur Vaneau óvatosan felemelte az egyik lepecsételt borítékot, és a rézlámpa sárgás fényében közelebbről is megvizsgálta a viaszlenyomatot. Laurent kalauz felvont szemöldökkel követte a mozdulatát.
– Úgy látom, a családi címerben szereplő oroszlánnak hat karma van, Dupuis úr – jegyezte meg Vaneau szárazon. – A heraldika alapszabályai szerint ez vagy egy rendkívül ritka genetikai torzulás, vagy egy meglehetősen hanyagul megmunkált hamisítvány.
– Az a... az a mintadarab sajátossága volt! – védekezett Dupuis izzadt homlokát törölgetve. – A gravírozó esküdött rá, hogy a hatodik karom szerencsét hoz a tulajdonosának.
– Különösen a hatósági nyomozóknak – fűzte hozzá Laurent kalauz, miközben feljegyezte a fülkében található két nagyméretű bőrönd sorozatszámát. – Ha megengedi, Monsieur Vaneau, elzáróba teszem a poggyászokat a legközelebbi megállóig.
A szürke köpenyes utas ekkor hirtelen felindultságában az ablak felé mozdult, ám Vaneau egyetlen nyugodt lépéssel elállta az útját.
– A táj éjszaka alig látható, uram, a táskák pedig túlságosan nehezek ahhoz, hogy a menetszél könnyedén sodorja őket. Különben is, a sárgaréz alkatrészek becsapódása a töltésre túlságosan zajos lenne.
– Nem akartam kidobni őket! – csattant fel a férfi kétségbeesetten. – Csak friss levegőt szeretnék!
– Megértem – bólintott Vaneau elgondolkodva. – Az igazság levegője mindig kissé nyomasztónak tűnik azok számára, akik túl sokáig éltek félhomályos zárt fülkékben.
Laurent kalauz elégedetten összekattintotta a táskák csatjait. A vonat éles kanyart vett a sötétségben, miközben a szerelvény megkezdte a lassítást Saint-Mireux felé.