375/3. A csörgő bőrönd titka — Fülkei szembesítés

Monsieur Vaneau óvatosan megkocogtatta a csörgő bőrönd oldalát. A halk, csilingelő hang visszhangot vert a négyes fülke fafalain.
– Nem csupán orvosi levegő hiányzik innen, Laurent, de úgy vélem, a tartalom sem teljesen ártalmatlan – jegyezte meg Vaneau szelíden, miközben tekintetét a két megszeppent utasra emelte. – Inkább tűnik különleges színezőanyagnak, amellyel a vasúti szemaforok jelzéseit lehet szándékosan félrevezetővé tenni.
– Ön nagyot téved, uram! – méltatlankodott a Dupuis nevű fiatalember, s görcsösen szorította kabátjához a piros viaszpecsétes borítékokat. – Mi csupán... finommechanikai alkatrészek kereskedői vagyunk!
– Kereskedők, akik a menetrend fennakadásaiból kovácsolnak hasznot? – kérdezte Vaneau finom mosollyal. – Elismerem, meglehetősen egyedi üzleti modell. Bár a valcourt-i állomás elhagyása óta tapasztalt zavarok fényében aligha nevezhető tisztességesnek.
A szürke köpenyes utas felhorkant, és haragosan Dupuis-re meredt.
– Megmondtam magának, hogy a pecsétnyomót ne a táskámon lévő egyedi családi címerről mintázza!
– De hát az a nyomóforma már készen volt! – védekezett Dupuis kétségbeesetten.
Laurent kalauz elégedetten bólintott a tolóajtóban.
– Úgy vélem, a rendőrbiztos úr rendkívül hálás lesz ezért a családi figyelmességért a következő megállónál.