374/1. A ketyegő fadoboz — Éjszakai gyanú

A szerelvény ritmikus zakatolással szelte az éjszakát Aulnay-les-Forges elhagyása után. A folyosó sárgás lámpafényében a sötétköpenyes utas láthatóan feszülten igyekezett a fülkéje felé. Hóna alatt a polírozott fadoboz szabályos, éles kattogással hívta fel magára a figyelmet.
– Rendkívül szorgalmas óramű – jegyezte meg Monsieur Vaneau szelíden, amint a férfi mellé lépett a keskeny átjáróban. – Vagy esetleg egy különösen megbízható időzítő?
A sötétköpenyes utas riadtan szorította magához a terhet, szemeiben riadalom villant.
– Semmi köze hozzá, uram! Ez egy teljesen közönséges... asztali óra! Egy antik darab!
– Természetesen – bólintott Vaneau elegáns nyugalommal. – A közönséges asztali órák szinte mindig felkeltik a figyelmet, különösen, ha a tulajdonosuk úgy öleli őket magához, mint egy menekülő diplomata a legféltettebb irattáskáját.
Laurent kalauz közeledett a folyosón, s gyanakvó pillantást vetett a ketyegő szerkezetre.
– Valami gond van, Monsieur Vaneau? – kérdezte halkan.
– Ugyan, Laurent – mosolygott a detektív. – Csupán megállapítottuk, hogy az éjszakai utazók szívverése néha meglepő módon felveszi a kézipoggyászuk ütemét.
A sötétköpenyes utas szinte beleremegett a feszültségbe, majd tehetetlenül belépett a legközelebbi fülkébe, s magára rántotta az ajtót. A zár kattanása után a ketyegés halkabban, de töretlenül hallatszott a faajtón keresztül. Vaneau elgondolkodva igazította meg a gallérját. Az új utazás újabb fejtörőt ígért.