372/3. A felcserélt bőrtok — Folyosói feszültség

– Ha szabad megjegyeznem, uraim – kezdte higgadtan Vaneau –, a fémes csikordulás nem pokoli szerkezetre utal, csupán a rézretesz pontatlan illeszkedésére. És ami azt a bizonyos ketyegést illeti…
Elhallgatott, mert a szomszédos fülkéből óvatosan kikukkantott a fiatal úr, kezében egy nyaláb lepecsételt borítékkal, s sápadt arccal méregette a társaságot.
– Kérem, csak semmi erőszak! – suttogta kétségbeesetten. – A borítékjaim tartalma kényes ügy! Ha a csörgés és a ketyegés egymásra talál, a kötelezettségeim odavesznek!
– A borítékjai nincsenek veszélyben, uram – fordult felé Vaneau száraz humorral –, feltéve, ha nem próbálja meg velük kitámasztani a csikorgó zárat.
Laurent kalauz óvatosan közelebb lépett a sötét köpenyes utashoz.
– Uram, engedje meg, hogy megvizsgáljam azt a bőrtokot. A vasúti szabályzat világosan kimondja, hogy azonosítatlan mechanikát nem szállíthatunk a hálókocsiban.
– De ez csupán egy egyedi óraszerkezet! – tiltakozott a köpenyes utas, miközben görcsösen szorította a tokot. – És a kulcsot nem én cseréltem el, a zsebemben lévő foglalat teljesen más!
– Valóban? – kérdezte Vaneau, majd lassan benyúlt a mellényzsebébe. Elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta. Egy pillanatig nézte. Majd nyugodtan megszólalt:
– Pontosan nyolc perc múlva Chantelle állomásra érkezünk. A helyi főfelügyelő már a peronon várakozik, s attól tartok, a felcserélt kulcsok rejtélye addigra egészen más megvilágításba kerül.