372/2. A csörgő retesz — Kulcsok és dobozok a folyosón

– Kiváló kérdés – biccentett Vaneau, miközben tekintetével felmérte az újdonsült utas zaklatott mozdulatait. – A kulcsok, tudja, rendkívül társaságkedvelő tárgyak. Szívesen cserélnek helyet más kulcsokkal, különösen, ha két szomszédos kabátzseb találkozik a ruhatárban.
Laurent kalauz összeráncolta a homlokát, és megigazította a karján a kalauztáskát.
– Uram, engedje meg, hogy megnézzem azt a kulcskarimát! – lépett közelebb. – A hálókocsik számozott sárgaréz kulcsait nehéz lenne összetéveszteni egy sima poggyácskulccsal. Hacsak…
– Hacsak nem a szomszédos fülke lakója távozott az ön kulcsával, és hagyta önre a sajátját – egészítette ki Vaneau nyájasan.
Ekkor a folyosó végén álló, sötét köpenyes utas éles kattanással elhúzta a hármas fülke ajtaját. Krétafehér arccal bámult a csörgő bőröndre, miközben jobb keze görcsösen szorított egy kis bőrtokot.
– Elnézést – szólalt meg a köpenyes utas remegő hangon –, de ha maga a négyes fülkébe való… akkor miért hallatszik a csomagtartójából pontosan ugyanaz a csörgés, mint az én szerszámos dobozomból?
– Kérem, uraim – emelte fel a kezét Laurent –, csörgő dobozokból már Montigny óta fejfájást kapok!
– A csörgés – jegyezte meg Vaneau elgondolkodva – ritkán okoz fejfájást önmagában, Laurent. A probléma rendszerint akkor kezdődik, amikor a csörgést ketyegés követi.
A sötétköpenyes utas erre még jobban megrémült, míg az új utas kétségbeesetten rázta meg a bőröndjét, mire abból újabb fémes csikordulás hallatszott.