371/7. A ketyegő tok — Folyosói szembesítés

"Nos, uram, a tisztázás gyakran egyszerű mozdulatokkal kezdődik. Például azzal, hogy az ember leteszi azt, ami valószínűleg nem az övé, és felveszi azt, ami igen." Vaneau úr mosolya nyugtalanítóan derűs maradt.
A sötétkabátos utas arca még sápadtabb lett. "De... de miért tennék ilyesmit? Nincs semmi titkolnivalóm! Csak egy különlegesen zajos tintaceruza-mechanizmusom van!" – próbálkozott kétségbeesetten, tekintete a kijárat felé ingadozott.
"Tintaceruza?" – kérdezte Vaneau. "Egy olyan hangosan ketyegő tintaceruza, ami egy kisebb óraművet is megszégyenítene? Uram, ha ez a szabadalma, akkor ön forradalmasítja az irodaszerek világát. Vagy a robbanószerekét."
A fiatal úr, aki a saját tokját szorongatta, felszisszent. "Robbanószer?"
"Ne aggódjon, fiatalember" – nyugtatta Vaneau. "Az ön tokjában a jövő innovációi rejlenek. A kérdés inkább az, hogy a sötétkabátos úr tokjában a jövő, vagy valami végzetes időzítés lapul-e."
Laurent kalauz közelebb lépett. "Monsieur Vaneau, talán... megmutatná az úr a tintaceruzáját? A biztonság kedvéért?"
A sötétkabátos utas szemei megkeményedtek. "Nem! Ez sérti a magánszférámat! Elmegyek Beaune-sur-Dordogne-ba!"
"A Beaune-sur-Dordogne-i találkozója pillanatnyilag háttérbe szorul" – mondta Vaneau, egyenesen a sötétkabátos utas szemébe nézve. "A ketyegés sürgetőbb. Itt az ideje, hogy feltegyük a bőröndöket egymás mellé. Ahogy a franciák mondják: *Comparer, c'est choisir* – összehasonlítani annyi, mint választani."
Vaneau úr előre intett sétapálcájával. A ketyegés továbbra is a folyosó csendjének egyetlen, egyre tolakodóbb eleme maradt.