371/4. A bezárkózott szabadalmas — Folyosói kibontakozás

Vaneau kimérten odalépett a bezárt fülke ajtajához, és sétapálcája ezüst gombjával háromszor finoman bekopogott. A folyosón még mindig érezni lehetett a finom rézszagot és a megrémült utasok feszültségét.
– Monsieur – megszólalt a fődetektív olyan higgadtsággal, amely akár egy teadélutánon is megállta volna a helyét –, amennyiben a gombaárusok valóban összeesküvést szőttek az Ön hordozható szerkezete ellen, biztosíthatom, hogy a vasúttársaság nem áll a szövetségük élén.
Odabentről tompa, zaklatott kiáltás hallatszott válaszul:
– A nyomdám! A szabadalmam el akarják ragadni a lepecsételt borítékokkal!
A fiatal úr zavartan pillantott a kezében szorongatott halomra:
– De uram, ezek csupán a menetrendi módosítások hivatalos piszkozatai Auberoche felé! Egyetlen szó sincs bennük gombákról!
– A félelem köztudottan rossz korrektor – jegyezte meg Vaneau száraz mosollyal, majd Laurent kalauzhoz fordult. – Laurent, hozza el a kalauzkulcsot, kérem. A tudomány megmentése ritkán tűr halasztást, különösen, ha a szerelvény épp negyvenmérföldes sebességgel robog.
– Azonnal, Monsieur Vaneau! – szaladt el a kalauz.
Az idős hölgy óvatosan Vaneau mellé lépett, s megkönnyebbülten a keblére ölelte a ciripelő kosarat.
– Akkor a kosárkámban nem pokoli gép lapult?
– Csupán egy kissé túlbonyolított szerkezet, Madame. Úgy tűnik, az utasok fantáziája ma jóval gyorsabban száguld, mint maga a mozdony.