371/2. A kattanó fonat — Folyosói meglepetések

Az idős hölgy riadtan nyúlt a fonott kosárhoz, ám Monsieur Vaneau egyetlen finom, mégis határozott kézmozdulattal állította meg.
– Lassan a testtel, nagyságos asszony – figyelmeztette csendesen a fődetektív, miközben hajlott háttal közelebb lépett. – A felbőszített kabócák ritkán hordanak magnéziumos zárószerkezetet.
– De hiszen ez csak egy egyszerű gomba gyűjtő kosár! – bizonygatta a hölgy sápadtan, miközben Laurent kalauz gyanakvóan közelebb hajolt.
– A rugós zárak csattanása ritkán keverendő össze a tüskéslábúak énekével – jegyezte meg Vaneau szárazon. – Laurent, legyen kedves, menjen a sötétkabátos úr után! De óvatosan: ha a bőrtáskája és ez a kosár atyafiak, könnyen meglepetés érheti.
Laurent bólintott, s már sietett is a folyosón, ám abban a pillanatban a szerelvény egy éles kanyart vett be. A kosár oldala finoman megremegett, és a fonat szálai közül egy apró, sárgaréz alkatrész hullott a fülke szőnyegére.
– Úgy vélem – hajolt le a réz alkatrészért Vaneau –, a rovarászati tanulmányok ezen a vonaton meglepően sok szerkezetfejlesztést tartalmaznak.
– Te jó ég! – csapta össze a kezét a hölgy. – Az a férfi a peronon felcserélte a csomagomat!
– Kivételes éleslátás – bólintott a detektív halk mosollyal. – És amíg ő azt hiszi, egy halom zöld füzettel és hálás rovarokkal szalad, mi egy igen rafinált időzítőt kaptunk vendégségbe.