370/8. A csapda a peronon — Villar-sous-Mont-i végkifejlet

A vonat hirtelen akkorát fékezett, hogy Laurent kalauz csak a fülkeajtó keretébe kapaszkodva tudta megőrizni az egyensúlyát. A folyosón elszabadult egy magára hagyott kalapdoboz.
– Úgy tűnik, a mozdonyvezetőnk is kínos pontossággal követi a menetrendet – jegyezte meg Vaneau csendesen, s visszaúsztatta ezüst zsebóráját a mellényzsebébe. – Íme, Villar-sous-Mont.
A szerelvény csikorgó kerekekkel lassan begördült a füstös peron mellé. A gőzfüggöny mögül a helyi főfelügyelő és két határozott fellépésű nyomozó lépett elő. Az ajtó sziszegve kitárult, s a rendőrtiszt azonnal a fülke elé sietett.
– A peronon várakozó urat, aki a hamis iratok átvételére készült, sikeresen őrizetbe vettük – jelentette a főfelügyelő reményteljes mosollyal. – Letartóztatom a megbízóját ipari kémkedés és szabotázs kísérlete ügyében!
– Amint látja, fiatal úr – fordult Vaneau a megkönnyebbülten sóhajtó borítékos utashoz –, a felettese hamarabb besétált a csapdába, mint ahogy a tervei megvalósulhattak volna.
A letartóztatottakat elvezették, s a fülkék körül lassan elült a zűrzavar. A peronról egy idős hölgy lépett a kocsiba, karján egy finoman csipkézett, ciripelő kosárral, amelyből ütemes, halk zörgés hallatszott.
– Ugye nem bánják, ha ez a kis tücsökzenekar is velem utazik? – kérdezte nyájasan az idős hölgy.
Laurent kalauz köhintett, Vaneau pedig halvány, szórakozott mosollyal bólintott. Az ajtók becsukódtak, s az Intercontinental Express csendben kigördült az állomásról Elberen irányába.