369/3. A szabotőr leplezése — Beaumont-i befutó

„Az a bizonyos ketyegés nem egy ártalmatlan zeneszerkezet hangja,” kezdte Vaneau úr halk, kimért hangon, miközben ujjaival a rézcsavart igazgatta. „A borítékok biztonsága sem a viaszpecséteken múlott.”
A fiatalember értetlenül pislogott. „De hát a szabotázs kísérlete...”
„A bőrtáska aljába rejtett rugós szerkezet nem Chopin-t játszott volna, hanem apró savampullát tör el a szabadalmi iratok alatt,” magyarázta a detektív. „A rézcsavar az időzítő retesze volt. Így a tettes, aki az egész tervet kitervelte, nem más, mint...”
Éles csikorgás szakította félbe a szavait. A szerelvény nagyot rándult, ahogy a fékek megmarkolták a sínpárokat. A vonat lassan begördült Beaumont állomására.
Az ajtó vágódott, s a helyi rendőrbiztos lépett be. Szigorúan a folyosón lapuló szürke köpenyes utasra mutatott.
„Letartóztatom Önt a törvény nevében, szabotázs kísérlete miatt!”
„...Monsieur Delaunay megbízottja,” fejezte be Vaneau mosolyogva a mondatot.
A gyanúsítottat elvezették, a fiatalember megkönnyebbülten szorította magához borítékjait. A peronról új utasok szálltak fel: egy selyemsálas hölgy lépett be, aki egy különös, ketyegő óradobozt szorongatott. Vaneau csendben figyelte, ahogy az ajtók bezárultak, és a szerelvény továbbgördült.