368/3. A hatos fülke lakója — Délelőtti meglepetés

– Most, hogy a mechanikai akadály elhárult, kedves Laurent, derítsük ki, ki részesíti előnyben ezt a rendhagyó, önkéntes elszigeteltséget – mondta Vaneau, s egyetlen kecses mozdulattal elfordította a sárgaréz kilincset.
A tolóajtó halk sziszegéssel gördült félre. A fülke félhomályában egy zaklatott külsejű, szürke köpenyes úr kuporgott az ülésen, ölében egy csillogó, rezes alkatrészekből álló dobozzal. Amint megpillantotta a kalauz egyenruháját, riadtan a mellkasához szorította a tehernek látszó tárgyat.
– Ez… ez magánterület! – tiltakozott rekedten a férfi, miközben gyanakvóan pislogott a detektívre. – A kalauz azt mondta, az egész fülke az enyém!
– A kalauz, akire hivatkozik, éppen ön előtt áll – jegyezte meg Laurent felvont szemöldökkel, s határozottan lépett egyet előre. – És határozottan emlékszem, hogy az utaslista szerint Aulnay-les-Forges után ez a fülke teljesen üres lett volna.
– A papírok néha hajlamosak a tévedésre, de a finom rézhuzalok ritkán kerülnek maguktól a kulcslyukba – szúrta be Vaneau száraz mosollyal. – Mondja csak, uram, ez a zárápoló leleményesség a saját nyugalmát szolgálták, vagy csupán a mi társaságunkat kívánta elkerülni?
Az idegen válaszolni készült, ám a folyosón nehéz léptek kopogtak, s egy energikus, csörgő-zörgő poggyászt cipelő úr bukkant fel a sarokban.
– Elnézést a zavarásért, uraim! – kiáltotta harsányan az új jövevény. – Meg tudnák mondani, Pont-de-Loup felé tartunk-e még?