366/4. A rézalkatrészek rejtélye — A fülke meglepetése

Laurent kalauz mély lélegzetet vett, s óvatosan teljesen felhajtotta a bőrönd pántolt fedelét. A fülkében állók egyszerre hajoltak közelebb. Pokoli gép helyett a bársonybélésen finom megmunkálású sárgaréz alkatrészek, sárgaréz kávédarálók és több tucat ketyegő, apró óraműves szerkezet csillogott.
– Szentséges ég! – hűledezett a kíváncsi fiatalember, s egy lépést hátrált. – Ez egy komplett mechanikus zűrzavar!
– Vagy egy rendkívül túlbuzgó feltaláló mintakészlete – jegyezte meg a fátyolos hölgy, s fátylát kissé feljebb tolva szemlélte a lenti látványt. – Bár el kell ismernem, a kávéőrlő és az ingaóra ezen házassága meglehetősen extravagáns.
– Ne becsüljük le az újszerű törekvéseket – szólalt meg Émile Vaneau, miközben finoman megérintette az egyik sárgaréz rugót. – Energikus barátunk nem merénylő volt, csupán egy riadt feltaláló. Amikor megjegyeztem a csomag szokatlan súlyát, azt hitte, a szabadalmi ellenőrök elől kell menekülnie.
– És miért ketyeg az egész? – tudakolta Laurent kalauz, miközben zsebkendőjével megtörölte a homlokát.
– Mert a szerelvény rázkódása folyamatosan mozgásban tartja az önhúzó ingát – magyarázta Vaneau szelíd mosollyal. – Ám a legérdekesebb részlet nem ez, hanem a doboz sarkába csúsztatott névjegykártya, amely nem a menekülő úré, hanem egy Saint-Cyr-ben felszállni készülő hölgyé.