366/3. A gazdátlan bőrönd — Ketyegés a folyosón

Laurent kalauz óvatosan nyúlt a csomagtartón felejtett, meglepően nehéz bőrönd pántjához. Amint egy centivel elmozdította, a csomag belsejéből halk, ritmikus csördülés hallatszott, mintha tucatnyi sárgaréz villa táncolt volna egy érclemezen.
– Ha szabad megjegyeznem, Monsieur Vaneau, ez a poggyász mintha önálló életet élne – mondta Laurent, miközben idegesen igazította meg a sapkáját.
A folyosóról egy fiatal, kíváncsi tekintetű férfi lépett közelebb, óvatosan méregetve a nyitott fülkeajtót.
– Elnézést… igaz a pletyka, hogy a kocsiban egy elszabadult óraműves szerkezet van? – kérdezte feszülten. – Nem robban fel, ugye?
– Micsoda képtelenség – jegyezte meg a fátyolos hölgy, bár kéztáskáját szorosan a mellkasához szorította. – A réz gyertyatartók ritkán szoktak felrobbanni, kivéve, ha nagyon rossz társaságba keverednek.
– Nyugalom, fiatalember – fordult feléjük Émile Vaneau, miközben finoman megigazította a hajtókáját. – A veszélyes szerkezetek ritkán rendelkeznek ennyire dallamos csengéssel. Ez a hang sokkal inkább egy túlméretezett konyhai időzítőre emlékeztet, amely csupán azt jelzi, hogy a tulajdonosa túlságosan sietve távozott.
Laurent közelebb hajlott, s hüvelykujjával óvatosan megérintette a rezes zárat. A csat egy éles kattanással kipattant, a bőrönd fedele pedig résnyire felemelkedett.