365/1. A csörömpölő kalitka — Az első ciripelés

A vonat halkan felsóhajtva hagyta maga mögött Chantelle állomás peronját, az utolsó rendőrségi sziréna hangja is elhalt a távolban. Monsieur Vaneau, aki az előtérben maradt, diszkréten végigpásztázta a frissen felszállt utasokat. A hatos fülke előtti folyosón most a csend honolt, de az nyomban megtört, ahogy egy apró, de határozott *ciripelés* hasított a levegőbe.
Laurent kalauz, aki épp a gallérját igazította, egy pillanatra megtorpant. „Nos, Monsieur Vaneau, úgy tűnik, a csend nem tartott sokáig. Új dallamok érkeztek a vonatra.”
Vaneau egy pillanatra a kalauzra nézett, majd visszafordult, tekintetét egyenesen a fiatal férfi felé irányítva, aki nemrég szállt fel. A férfi, akit mostantól csak fiatal-ferfi-kivancsi néven emlegetünk, épp nagy gonddal egyensúlyozta hatalmas, fedeles madárkalitkáját. A kalitka rézrácsai minden apró rázkódásra finoman *csörömpöltek*.
„Valóban, kalauz úr,” mondta Vaneau szárazon. „Bár a dallam kissé… fémes.”
A fiatal-ferfi-kivancsi befordult egy üres fülkébe, és nagy nehezen letette a kalitkát az ülés alá. A fedél apró, aranyozott díszei megint összecsörrentek. Belül egy apró, élénksárga kanári ugrált idegesen.
A fiatal fátyolos hölgy, aki még mindig sápadtan ácsorgott a folyosón, megremegő hangon szólt: „Ez… ez a hang! Nem csak a madár!”
Laurent kalauz igyekezett megnyugtatni: „Ó, Mademoiselle, a kanárik már csak ilyenek. Utazás közben kissé izgatottak. Semmi különös.”
Vaneau azonban nem a kanárira figyelt. A fiatal-ferfi-kivancsi furcsán simogatta a kalitka aranyozott rácsát, mintha nem is a madárhoz, hanem magához a szerkezethez beszélne. Miközben simogatta, egy tompa *kattanó* hang hallatszott, ami nem a rácstól jött, hanem mintha a kalitka *aljából* eredt volna.
„Érdekes,” jegyezte meg Vaneau Laurent kalauz felé fordulva, de pillantása a fiatal-ferfi-kivancsi kezére szegeződött. „Úgy tűnik, egyes utasok a szárnyas barátaiknak is különleges technológiát biztosítanak. Vagy a kalitkáiknak.”
Laurent kalauz mosolyogva ingatta a fejét. „Ó, Monsieur Vaneau! Maga mindig megtalálja a legapróbb részletet, még egy egyszerű madárkalitkában is! Két percen belül megérkezünk Beauvais-ba.”
Vaneau higgadtan biccentett. „A részletek azok, amik az egyszerű dolgokat összetetté teszik, kalauz úr. És fordítva. Úgy tűnik, Beauvais-ba már egy új rejtéllyel érkezünk.”