362/5. A dupla fenék titka — A megálló Belcastelben

– Mindannyian azt hitték, hogy a fülkéből hallatszó kattogás egy veszélyes szerkezet zaja – mondta Émile Vaneau, miközben végighúzta ujját a plüssbélés rejtett peremén. – Valójában a teátrális pánikkeltés volt a cél. A folyosóra guruló fogaskerék csupán ravasz elterelés volt, hogy senki ne merjen a tok mélyére nézni. A valódi zsákmány a dupla fenéklemez alatt lapuló, elcsent szabadalmi dokumentáció.
– Ez… ez alaptalan rágalom! – sziszegte a férfi sápadtan.
– A tények ritkán rágalmaznak, inkább csak kényelmetlen igazságokat tárnak fel – válaszolt Vaneau száraz eleganciával.
A detektív éppen kimondta volna a megbízó nevét, amikor a szerelvény éles csikorgással fékezni kezdett. A hálókocsi falai megremegtek, a folyosón elszabadult egy magára hagyott vizeskancsó.
A vonat lassan begördült Belcastel állomás füstös peronjára. Az ajtó sziszegve kinyílt, és a helyi nyomozók határozott léptekkel léptek be a hálókocsiba.
– Letartóztatom Önt ipari kémkedés és dokumentumok eltulajdonítása vádjával – lépett elő a vezetőjük.
– …ahogy azt Monsieur Savage is sejthette – fejezte be Vaneau a félbeszakadt mondatot.
A letartóztatott utast elvezették. Laurent kalauz megkönnyebbülten igazította meg a sapkáját, miközben az új utasok szálltak fel. Egy fátyolos hölgy haladt el mellettük, aki egy láthatóan üres, mégis halk ütemben doromboló fém kalapdobozt szorított a mellkasához. Vaneau csendben figyelte, ahogy a szerelvény visszatért a zakatoló ritmushoz.