356/3. A dobozok dobzenéje — A rejtett mechanizmus

A fiatal nő pánikszerűen kapkodott a dobozok felé, mintha meg akarná akadályozni a belülről kitörni vágyó tartalmat. A kopogás valóságos dobpergéssé fokozódott, apró karmok vagy fémszilánkok kaparásztak kétségbeesetten, mint egy mini-rockkoncert egy tengeri szállítmányban.
„És lám,” – szólalt meg Monsieur Vaneau, megszokott, derűs nyugalommal, ami csak fokozta az idegességet. „A csomagolás valóban kommunikál, sőt, énekel is, méghozzá drámai hangon. De néha, fiatalember,” – fordult a kíváncsi férfihez –, „a zaj csak arra szolgál, hogy elterelje a figyelmünket a csendről.”
Ebben a pillanatban Monsieur Vaneau elővette régi ezüst zsebóráját. Egy pillanatra nézte a mutatókat, mintha a vonatszerelvény pontos haladásáról győződne meg, majd nyugodtan megszólalt:
„Pontosan tizenöt perc múlva Montverdun állomásra érkezünk.”
A fiatal nő arca elfehéredett. A kopogás hirtelen elnémult, mintha a dobozok is megértették volna Vaneau mondatát. A csend, amely ezután beállt, sokkal feszültebb volt, mint az előző zaj. Vaneau detektív a fiatal nőre nézett. „A dobozok, hölgyem, valóban nagyszerűen rejtik a titkokat. Annyira, hogy könnyen megfeledkezünk arról, mi van *mögöttük*.” Tekintetével a nő mögötti fülke falára mutatott, ahol, alig láthatóan, a bádogdobozok árnyékában, egy apró, rézveretes zárszerkezet körvonalai rajzolódtak ki. „A kopogás valójában ütemezett figyelemelterelés volt, egy időzített hangjáték. Pontosan addig tartott, amíg a vonat el nem érte azt a pontot, ahonnan már nem lehetett volna megakadályozni, hogy felfedezzék ezt a kis mesterművet.”
Amikor Vaneau kimondaná az elkövető nevét, a vonat hirtelen nagyot fékezett. Poharak csörrentek, a csomagok zörögtek, ahogy a szerelvény lassan begördült Montverdun állomásra. Az ajtók kinyíltak, és a peronon már várakoztak a helyi nyomozók. A vezetőjük röviden körbenézett, tekintete megállapodott a fiatal nőn, majd határozottan megszólalt:
„Letartóztatom Önt a törvény nevében, a rejtett zárszerkezet ügyében.”
Vaneau befejezte a mondatát, mintha a rendőrség pontosan tudta volna, kiért érkezett: „...ami, hölgyem, nem a dobozok belsejében, hanem a fülke falában rejtőzött, elfedve a zajos trükkel. Az egész vonat figyelmét elvonta egy apró, de annál hangosabb mechanikus dobos.”
A fiatal nőt elvezették. Néhány utas leszállt, mások felszálltak. Egy újonnan érkező úr, akinek csomagjai között egy különösen gyanúsan csörgő erszény lapult, túlságosan is élénken nézett körül. Vaneau csak figyelte a folyamatosan változó utazóközönséget. A vonat ajtajai becsukódtak, és a szerelvény elindult a következő állomás felé.