355/3. A sárgaréz tárcsa — A számozott mechanizmus

A gravírozott számokkal ékesített sárgaréz tárcsa halk kattanással megmozdult, amint a szerelvény egy újabb kanyart írt le az éjszakában. A szürke kalapos férfi sápadtan kapott a szakadt csomagoláshoz, hiába próbálva eltakarni a feltáruló finommechanikát.
– Ez... ez egy modern művészeti alkotás! – dadogta izzadt homlokát törölgetve. – Egy mechanikus csendélet!
– Rendkívül absztrakt mű, annyi szent – jegyezte meg a kíváncsi fiatal férfi, és közelebb hajolt. – Különösen a nyolcas és a tizennégyes számok közötti apró fogaskerék-áttétel ad neki némi... ipari líraiságot.
Monsieur Vaneau nem mozdult, csupán csillogó tekintettel szemlélte a tárcsát a fülke kisasztalán.
– Egy csendélet ritkán tartalmaz kombinációs zárszerkezetet, uram – jegyezte meg szelíden. – Kiváltképp olyat, amelyet a páncélszekrény-készítők leginkább genfi bankok számára szoktak szállítani. Ha a memóriám nem csal, ez a modell a híres Baumgartner-műhelyből való.
– Maga túl sokat találgat! – csattant fel a szürke kalapos utas, és feszülten megpróbálta felmarkolni a nehéz keretet, ám a belső rézgolyók újabb baljós csörrenéssel gurultak el a szerkezet belsejében.
– A fizika és az órásmesterség nem találgatás, uram – válaszolt Vaneau halk, száraz mosollyal. – És amint látom, a tárcsa mögötti belső henger épp most állt rá a hármas számra. Érdekes, hogy a néhai nagynénje éppen ezt a kombinációt kedvelte.
A fülke ajtaja ekkor résnyire kinyílt, s az elegáns hölgy ijedten pillantott be a folyosóról.
– Ugye nincs semmi veszély? A kattogás egészen a szomszéd fülkéig hallatszik...
– Dehogyis, madam – nyugtatta meg Vaneau udvarias meghajlással. – Csupán egy rendkívül óvatos úriember mutatja be a legújabb... hordozható vagyonvédelmi tárlatát.