353/4. A bádogdoboz titka — Nyomás alatti párbeszéd

– Mechanizmus? – hűledezett a helyi főfelügyelő, és két lépést hátrált a keskeny folyosón. – Megmondtam! Hívni kell a legközelebbi állomás tűzszerészeit, mielőtt a levegőbe repülünk!
– A legközelebbi állomásig még pontosan tizenkét percünk van – jegyezte meg Vaneau teljesen higgadtan, miközben hajszálpontosan a zárszerkezet mellé hajtotta a fejét. – És ha jól hallom, a szelep nem robbanással fenyeget, hanem csupán túlhevített gőzt enged ki az illesztéseknél.
– De mit fűt ott bent az a szerencsétlen? – kerekedett el az idős hölgy szeme, miközben karjában a perzsamacska kíváncsian felemelte a fejét. – Csak nem teát főz ebben a kétségbeejtő hőségben?
Laurent, a kalauz, izzadt homlokát törölgette a zsebkendőjével, majd határozottan megmarkolta a folyosói vésznyitó kulcsot.
– Uram! – kiáltott be a kulcslyukon át. – Ha nem nyitja ki azonnal az ajtót, kénytelen leszek a tartalékkulccsal behatolni! A társaság szigorúan tiltja a menetrendi csúszásokat és az illetéktelen gőzkibocsátást!
Odabentről éles szisszenés, majd az új utas kétségbeesett kiáltása hallatszott:
– Ne! Ha kinyitja az ajtót, a huzat elállítja a nyomáskiegyenlítőt! Ez egy szuperfinom szerkezet, a hegyvidéki orchideáimnak kell a folyamatos pára!
A főfelügyelő szeme fennakadt a meglepetéstől.
– Orchideák? Miniatűr üvegház egy lepecsételt bádogdobozban?
– Nos – mosolyodott el Vaneau szelíden –, a növénykedvelők szenvedélye valóban nem ismer határokat. Bár attól tartok, a hálókocsi kárpitozása kevéssé fogja értékelni ezt a váratlan trópusi klímát.