353/3. A bádogdoboz titka — A szelepek tánca

A becsapódó ajtó mögül kiáramló sziszegés ütemesebbé vált, mintha a bádogdoboz saját, külön bejáratú tüdejéből fújtatna.
– Látja? – lépett közelebb a helyi főfelügyelő, aki a folyosó végéről óvakodott elő, láthatóan rettegve a doboz esetleges robbanásától. – Megmondtam, hogy ez az ember gyanús! Micsoda képtelenség: tengerszint feletti magasság egy alföldi szakaszon?
– A legutóbbi térképészeti adataink szerint pontosan harmincnyolc méteren haladunk – jegyezte meg Vaneau szelíd mosollyal. – Ami persze nem zárja ki, hogy a fiatalember lelkiállapota lényegesen magasabban szárnyal.
– Én úgy vélem, valami csodálatos dolog lapul abban a lepecsételt dobozban! – szólalt meg az idős hölgy, miközben reményteli tekintettel simogatta perzsamacskáját. – Szultánom füle mindig így rezeg, ha valami különleges ritmus közeleg.
– Attól tartok, a macskája reakciója inkább a gőz fizikai természetének szól – válaszolta Vaneau.
Laurent, a kalauz határozottan megkopogtatta a záródott ajtót.
– Uram, a társaság szabályzata szigorúan tiltja a nyomás alatt lévő edények használatát!
Odabentről egy halk fémes kattanás hallatszott, majd az új utas pánikba esett hangja szűrődött ki:
– Hozzányúltam a biztosítószelephez! Senki ne lépjen be, mert átáll a mechanizmus!
Vaneau órájára pillantott, majd szárazon hozzátette:
– Úgy tűnik, a tengerszint feletti magasság épp most ért el egy kritikus pontot.