352/9. A hegedűtok rejtélye — A rézszerkezet titka

A legutolsó sárgaréz csat is halk kattanással engedett, a tok nehéz fedele pedig lassan felemelkedett. Laurent kalauz szinte a lélegzetét is visszafojtotta, míg az idős hölgy kíváncsian előrehajolt a folyosón.
A bársony bélésen azonban nem egy karcsú hangszer pihent. Egy nehéz, kimunkált sárgaréz szerkezet feküdt bent, amelyből egy réz nehezék szabadult el: ez koccant tompán a kemény fa anyagnak minden egyes kanyarban.
– Egy… metronóm? – hűlt el Laurent kalauz. – Egy hegedűtokba rejtve?
– Nem csupán egy metronóm – jegyezte meg Vaneau úr szárazon, miközben tekintete a finom fogaskerekekre szegeződött. – Hanem egy rendkívül bonyolult zenei szerkezet. A kérdés már csak az, miért igényel egy ritmusmérő eszköz ekkora konspirációt.
– Mert… nem az enyém! – csuklott el az új utas hangja, miközben idegesen nézett körbe. – Châteauneuf állomásán egy ismeretlen úr a kezembe nyomta a peronon! Azt állította, ha nem juttatom el a következő állomásig, a szerelvény bajba kerül!
Vaneau úr nem jött zavarba. Halványan elmosolyodott, majd elővette ezüst zsebóráját.
– Nos, hölgyem, az Intercontinental Express mindig óramű pontossággal halad. És úgy tűnik, a rejtélyünk is tartja a menetrendet.