Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
315/2. A jégbe fagyott kulcs — Nedves nyomok a folyosón
Monsieur Vaneau egyetlen halk lépéssel ott termett a felindult úriember mellett. Tekintete először a doboz precíz, borotvaéles vágásán állapodott meg, majd a lassan csordogáló jéghideg vízcseppeken, amelyek a hálókocsi drága szőnyegét áztatták.
– Úgy tűnik, a szállítmánya nem bírta a hőséget, vagy a hirtelen támadt kíváncsiságot – jegyezte meg a detektív, miközben zsebkendőjével óvatosan megérintette a jégbe fagyott ezüstkulcsot.
– Ez hallatlan! – méltatlankodott az új utas, miközben idegesen törölgette a homlokát. – Egy ritka, felbecsülhetetlen értékű dolgot tulajdonítottak el! És ez a kulcs... ez nyitotta volna a belső tárolót!
– Amelyet most egy lényegesen egyszerűbb módszerrel, jelesül egy éles szerszámmal nyitottak ki – mutatott Vaneau a doboz felhasított oldalára. Ekkor a könyveit szorongató hölgy megpróbált észrevétlenül hátrálni a folyosón, de a detektív halk hangja megállította. – Asszonyom, ha megkérhetem, ne siesse el a távozást. A túl nehéz irodalom olykor rázós útszakaszokhoz vezet, különösen, ha a lapok közül hideg fuvallat árad.
– Én... én semmit sem tudok! – dadogta a nő, miközben a kezében tartott legfelső lexikonból egy apró, átázott papírfecni hullott a padlóra.
Vaneau lehajolt, és elegánsan felemelte a nedves darabot. A tintával írt betűk elmosódtak, de egyetlen szó mégis tisztán olvasható maradt: Valençay.
– Úgy tűnik, a szállítmánya nem bírta a hőséget, vagy a hirtelen támadt kíváncsiságot – jegyezte meg a detektív, miközben zsebkendőjével óvatosan megérintette a jégbe fagyott ezüstkulcsot.
– Ez hallatlan! – méltatlankodott az új utas, miközben idegesen törölgette a homlokát. – Egy ritka, felbecsülhetetlen értékű dolgot tulajdonítottak el! És ez a kulcs... ez nyitotta volna a belső tárolót!
– Amelyet most egy lényegesen egyszerűbb módszerrel, jelesül egy éles szerszámmal nyitottak ki – mutatott Vaneau a doboz felhasított oldalára. Ekkor a könyveit szorongató hölgy megpróbált észrevétlenül hátrálni a folyosón, de a detektív halk hangja megállította. – Asszonyom, ha megkérhetem, ne siesse el a távozást. A túl nehéz irodalom olykor rázós útszakaszokhoz vezet, különösen, ha a lapok közül hideg fuvallat árad.
– Én... én semmit sem tudok! – dadogta a nő, miközben a kezében tartott legfelső lexikonból egy apró, átázott papírfecni hullott a padlóra.
Vaneau lehajolt, és elegánsan felemelte a nedves darabot. A tintával írt betűk elmosódtak, de egyetlen szó mégis tisztán olvasható maradt: Valençay.
Ebben a részben
Szereplők
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- az-uj-utas
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- az-uj-utas
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.