Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
315/1. A lakkozott doboz titka — Új árnyak a hálókocsiban
A zökkenőmentes indulás után Monsieur Vaneau visszavonult a fülkéje csendjébe, ám a nyugalom nem tartott sokáig. Az ajtó üvege mögött egy nő bizonytalankodott, karjában instabil toronyként magasodó könyvhalmokkal. Amikor a szerelvény kissé megbillent a váltókon, a legfelső vaskos lexikon menthetetlenül megindult a padló felé.
Vaneau elegáns mozdulattal kapta el a kötetet a levegőben, majd az ajtót elhúzva udvariasan visszanyújtotta.
– Óvakodjon a túl nehéz olvasmányoktól, asszonyom. Marville után a papír meglepően feszült helyzeteket teremthet.
– Köszönöm – suttogta a nő fojtott, szaggatott hangon, miközben riadtan pislogott hátra. – Én csak... gyorsan el akarom helyezni őket a fülkémben. Nincs bennük semmi gyanús, esküszöm!
– A legveszélyesebb könyvek általában azok, amelyeket meg sem kísérelnek kinyitni – jegyezte meg száraz félmosollyal a detektív.
Ekkor a folyosó túloldaláról éles, fém a fémhez érő reccsenés, majd egy kétségbeesett kiáltás hallatszott. Az új utas, aki alig tíz perce szállt fel a titokzatos, kaparászó fadobozzal, most a kezében tartotta a lakkozott ládikát – amelynek az oldala szabályos, éles vágással volt felhasítva. A belső neszezés végleg elnémult.
– Kifosztottak! – ordította az úr, sápadtan mutatva a dobozra. – Mire Varelmont-ba érünk, ennek a különleges szállítmánynak már célba kellett volna érnie!
A doboz mélyén csupán egy lassan olvadozó jégkocka hevert, amelyből egy apró, finoman megmunkált ezüstkulcs állt ki. Az új bűntény ezzel kezdetét vette.
Vaneau elegáns mozdulattal kapta el a kötetet a levegőben, majd az ajtót elhúzva udvariasan visszanyújtotta.
– Óvakodjon a túl nehéz olvasmányoktól, asszonyom. Marville után a papír meglepően feszült helyzeteket teremthet.
– Köszönöm – suttogta a nő fojtott, szaggatott hangon, miközben riadtan pislogott hátra. – Én csak... gyorsan el akarom helyezni őket a fülkémben. Nincs bennük semmi gyanús, esküszöm!
– A legveszélyesebb könyvek általában azok, amelyeket meg sem kísérelnek kinyitni – jegyezte meg száraz félmosollyal a detektív.
Ekkor a folyosó túloldaláról éles, fém a fémhez érő reccsenés, majd egy kétségbeesett kiáltás hallatszott. Az új utas, aki alig tíz perce szállt fel a titokzatos, kaparászó fadobozzal, most a kezében tartotta a lakkozott ládikát – amelynek az oldala szabályos, éles vágással volt felhasítva. A belső neszezés végleg elnémult.
– Kifosztottak! – ordította az úr, sápadtan mutatva a dobozra. – Mire Varelmont-ba érünk, ennek a különleges szállítmánynak már célba kellett volna érnie!
A doboz mélyén csupán egy lassan olvadozó jégkocka hevert, amelyből egy apró, finoman megmunkált ezüstkulcs állt ki. Az új bűntény ezzel kezdetét vette.
Ebben a részben
Szereplők
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- az-uj-utas
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke
- 4-es-fulke-elotere
Előző jelenet szereplői
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- helyi-nyomozok
- monsieur-emile-vaneau
- zaklatott-uj-utas
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.