Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
310/9. A kék gallér — Vaneau időjelzése Belcastel előtt
Monsieur Vaneau egy halvány, szinte észrevehetetlen mosollyal nyugtázta az úr feszült reakcióját.
– Ne izguljon, Monsieur – mondta, mintha csak az időjárásról beszélne. – A gallérja teljesen rendben van. Vagyis, majdnem. Egy apró, kékes árnyalatú folt díszíti, pont ott, ahol egy gondatlan mozdulattal, talán egy sietős letörléskor, a kék szappan nyoma maradhatott. Emlékezzen, a folyosó falán talált nyom egy, már elmosottabb, de mégis árulkodó tanú volt.
A zaklatott úr arca egyre sápadtabb lett, szemei idegesen cikáztak. Kezét öntudatlanul is a gallérjához emelte.
Az energikus úr csörgő poggyásza is elhallgatott, mintha a kofferek is a dedukciót hallgatnák. – Szóval, a szappan nemcsak a falon, hanem… a ruhán is? – Kérdezte, hangjában a lelkesedés és a döbbenet furcsa keveréke.
– Pontosan – bólintott Vaneau. – És ami a legérdekesebb, ez a bizonyos folt nem a legutóbbi mosás eredménye, hanem sokkal frissebb. Majdhogynem… forrónak mondható. Mintha egy friss esemény hozta volna létre, nem sokkal azelőtt, hogy a folyosón elindult a kék szappanfészek felkutatása.
Az avermési rendőrnyomozó tátott szájjal figyelte a mesterdetektívet. – De miért pont a gallér? Vagy a kéz? Miért nem az ujjlenyomat?
Vaneau elmosolyodott. – Mert az ujjlenyomatot sokan keresik. A galléron lévő szappanfoltot kevesebben várják. A bűnözők gyakran a nyilvánvaló elrejtésére törekednek, miközben az apró, ám mégis árulkodó jeleket figyelmen kívül hagyják. Egy apró folt, egy rejtélyes cetli, egy üres fülke… mind-mind a nagy egész részei.
Ekkor Monsieur Vaneau elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta, és egy pillanatig nézte a számlapot, mintha nem a pontos időt, hanem az igazság ritmusát mérné.
– Pontosan tíz perc múlva – szólalt meg nyugodtan, halk hangja betöltötte a feszült csendet. – Châteauroux állomásra érkezünk.
A zaklatott úr idegesen körülnézett, mintha a falak is elárulnák. A könyvekkel utazó nő, aki eddig csak szemüvegét igazgatta, most Laurent kalauzra nézett, majd vissza Vaneau-ra. A levegő Belcastel és Châteauroux között vibrált. Valami nagyon hamarosan nyilvánvalóvá válik.
– Ne izguljon, Monsieur – mondta, mintha csak az időjárásról beszélne. – A gallérja teljesen rendben van. Vagyis, majdnem. Egy apró, kékes árnyalatú folt díszíti, pont ott, ahol egy gondatlan mozdulattal, talán egy sietős letörléskor, a kék szappan nyoma maradhatott. Emlékezzen, a folyosó falán talált nyom egy, már elmosottabb, de mégis árulkodó tanú volt.
A zaklatott úr arca egyre sápadtabb lett, szemei idegesen cikáztak. Kezét öntudatlanul is a gallérjához emelte.
Az energikus úr csörgő poggyásza is elhallgatott, mintha a kofferek is a dedukciót hallgatnák. – Szóval, a szappan nemcsak a falon, hanem… a ruhán is? – Kérdezte, hangjában a lelkesedés és a döbbenet furcsa keveréke.
– Pontosan – bólintott Vaneau. – És ami a legérdekesebb, ez a bizonyos folt nem a legutóbbi mosás eredménye, hanem sokkal frissebb. Majdhogynem… forrónak mondható. Mintha egy friss esemény hozta volna létre, nem sokkal azelőtt, hogy a folyosón elindult a kék szappanfészek felkutatása.
Az avermési rendőrnyomozó tátott szájjal figyelte a mesterdetektívet. – De miért pont a gallér? Vagy a kéz? Miért nem az ujjlenyomat?
Vaneau elmosolyodott. – Mert az ujjlenyomatot sokan keresik. A galléron lévő szappanfoltot kevesebben várják. A bűnözők gyakran a nyilvánvaló elrejtésére törekednek, miközben az apró, ám mégis árulkodó jeleket figyelmen kívül hagyják. Egy apró folt, egy rejtélyes cetli, egy üres fülke… mind-mind a nagy egész részei.
Ekkor Monsieur Vaneau elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta, és egy pillanatig nézte a számlapot, mintha nem a pontos időt, hanem az igazság ritmusát mérné.
– Pontosan tíz perc múlva – szólalt meg nyugodtan, halk hangja betöltötte a feszült csendet. – Châteauroux állomásra érkezünk.
A zaklatott úr idegesen körülnézett, mintha a falak is elárulnák. A könyvekkel utazó nő, aki eddig csak szemüvegét igazgatta, most Laurent kalauzra nézett, majd vissza Vaneau-ra. A levegő Belcastel és Châteauroux között vibrált. Valami nagyon hamarosan nyilvánvalóvá válik.
Ebben a részben
Szereplők
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- avermesi-rendornyomozo
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- fiatal-diplomata
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
- zaklatott-uj-utas
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- avermesi-rendornyomozo
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- fiatal-diplomata
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
- zaklatott-uj-utas
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.