Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
310/8. A kék szappan vallomása — Belcastel kapujában
Laurent kalauz tisztelettudóan bólintott, és máris indult a fiatal diplomatával, aki még mindig sápadtan markolta a kék papírlapot. A folyosón, mintha csak egy kék szappan operett díszlete volna, pillanatok alatt átrendeződtek az erők.
Monsieur Vaneau egy pillanatra végigpásztázta a jelenlévőket, mintha csak a vonat menetrendjét ellenőrizné. Tekintete megállt egy, a falnak támaszkodó, kissé zaklatott úton. Az úr éppen a gallérját igazgatta egy olyan ideges mozdulattal, mintha az utolsó adag kekszet nyelte volna le a vonaton.
– Szóval, a kék szappan – szólalt meg Vaneau csendesen, hangjában a legenyhébb utalás sem volt a közelgő leleplezésre, csupán a reggeli kávé higgadt elemző ereje. – És a kék papírlap. Érdekes. Van a folyosón egy bizonyos illat, amely nem a jázminé, de még csak nem is a frissen sült croissant-é. Sokkal inkább egy... fürdőszobai incidensre emlékeztet.
Az avermesi rendőrnyomozó homlokát ráncolta. – De Monsieur, a szappanfolt… Az a folyosó falán volt. A papírlap a diplomata fülkéjében. Hogy kapcsolódnak?
– Nagyon is egyszerűen, kedves Nyomozó úr – felelte Monsieur Vaneau, egyenesen a zaklatott úrhoz fordulva. – Képzelje csak el, ha valaki sietve próbál eltávolítani egy nyomot. Vajon hova siet legelőször, ha a folyosó már árulkodik? Valószínűleg oda, ahol még több, hasonló nyom lehet. A saját fülkéjébe. Ahol azután, talán, még egy apró cetlit is hagy, hogy azt higgyék, csak egy üzenet volt. Egy figyelemelterelő, kék színű üzenet.
Az energikus úr csörgő poggyásza majdnem felborult az izgalomtól. – Egy kék cetli? Ami valójában… egy elrejtett bizonyíték! Ez nagyszerű! Vaneau úr, maga zseni!
A könyvekkel utazó nő, aki eddig csak szorosabban szorította köteteit, most felemelte a fejét. – Úgy érti, Monsieur, hogy a kék szappanfolt egyfajta „trail of breadcrumbs” volt, ami a tetteshez vezetett, és a kék papír csak a csali?
– Pontosan, hölgyem – bólintott Vaneau. – És néha a legapróbb, legártatlanabbnak tűnő részlet árulja el a legnagyobb titkot. Mint például egy, a tenyéren maradt, apró kék szappanfolt. Vagy épp a gallérunkon. – Monsieur Vaneau tekintete elidőzött a zaklatott úr nyakánál. Az úr idegesen nyelte le a nyálát. Belcastel felé robogott a vonat. A feszültség tapintható volt.
Monsieur Vaneau egy pillanatra végigpásztázta a jelenlévőket, mintha csak a vonat menetrendjét ellenőrizné. Tekintete megállt egy, a falnak támaszkodó, kissé zaklatott úton. Az úr éppen a gallérját igazgatta egy olyan ideges mozdulattal, mintha az utolsó adag kekszet nyelte volna le a vonaton.
– Szóval, a kék szappan – szólalt meg Vaneau csendesen, hangjában a legenyhébb utalás sem volt a közelgő leleplezésre, csupán a reggeli kávé higgadt elemző ereje. – És a kék papírlap. Érdekes. Van a folyosón egy bizonyos illat, amely nem a jázminé, de még csak nem is a frissen sült croissant-é. Sokkal inkább egy... fürdőszobai incidensre emlékeztet.
Az avermesi rendőrnyomozó homlokát ráncolta. – De Monsieur, a szappanfolt… Az a folyosó falán volt. A papírlap a diplomata fülkéjében. Hogy kapcsolódnak?
– Nagyon is egyszerűen, kedves Nyomozó úr – felelte Monsieur Vaneau, egyenesen a zaklatott úrhoz fordulva. – Képzelje csak el, ha valaki sietve próbál eltávolítani egy nyomot. Vajon hova siet legelőször, ha a folyosó már árulkodik? Valószínűleg oda, ahol még több, hasonló nyom lehet. A saját fülkéjébe. Ahol azután, talán, még egy apró cetlit is hagy, hogy azt higgyék, csak egy üzenet volt. Egy figyelemelterelő, kék színű üzenet.
Az energikus úr csörgő poggyásza majdnem felborult az izgalomtól. – Egy kék cetli? Ami valójában… egy elrejtett bizonyíték! Ez nagyszerű! Vaneau úr, maga zseni!
A könyvekkel utazó nő, aki eddig csak szorosabban szorította köteteit, most felemelte a fejét. – Úgy érti, Monsieur, hogy a kék szappanfolt egyfajta „trail of breadcrumbs” volt, ami a tetteshez vezetett, és a kék papír csak a csali?
– Pontosan, hölgyem – bólintott Vaneau. – És néha a legapróbb, legártatlanabbnak tűnő részlet árulja el a legnagyobb titkot. Mint például egy, a tenyéren maradt, apró kék szappanfolt. Vagy épp a gallérunkon. – Monsieur Vaneau tekintete elidőzött a zaklatott úr nyakánál. Az úr idegesen nyelte le a nyálát. Belcastel felé robogott a vonat. A feszültség tapintható volt.
Ebben a részben
Szereplők
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- avermesi-rendornyomozo
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- fiatal-diplomata
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
- zaklatott-uj-utas
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- avermesi-rendornyomozo
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- fiatal-diplomata
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.